csütörtök, január 30, 2014

ahogy a dolgok vannak

Tegnap meg akartam keresni, hogy hogyan és meddig jár az ikres gyes, erre belebotlottam pár fórumba, ahol ikresek és nemikresek ordítanak egymással arról, hogy jogos-e, hogy az ikreseknek tovább jár a gyes. Hihetetlenek az anyák, komolyan, utálom ezt az egymásra acsarkodást, nem lehetne normálisan, egymást legalább minimálisan támogatva létezni? 
Meg az is eszembe jutott, hogy mikor mentünk a rémséges Kisvakond előadásra (borzasztóan idegesítő és béna volt tényleg), akkor a legtöbb szülő szó szerint letarolta a mindenki más gyerekét és csak tolta, tolta előre a sajátját és én ezt annyira utálom, én pont sokkal empatikusabb vagyok a szülőkkel meg a gyerekekkel, mióta gyerekeim vannak - igaz, nem volt ez mindig így, de szép lassan kifejlődött és csak halkan merem mondani, de szerintem igazi szülő se pár hét alatt lesz az emberből, kell ahhoz pár év is.  
Egyébként pedig tegnap már tolattam is a hóban, öttel mentem és fel se tűnt, hogy nem látok ki az ablakon...az oktatóm olyan mint egy nagy hüllő és percenként azt mondja nagyon mély hangon, hosszan elnyújtva, hogy jóóó. Megdicsért, hogy milyen ügyesen tudok megállni (ez Marci érdeme) és borzongva rám mordult, mikor túl brutálisan csaptam be a kocsi ajtaját. 
Lénikének pedig annyira tetszett tegnap a hóesés, hogy hangosan nevetve gyalogolt az ovi felé. 
Megnéztem egy tavalyi videót, ahol sokat beszélnek a szépek, hát valami eszméletlenül csodálatosan édes és teljesen elképedtem, hogy mennyit fejlődött a beszédük azóta; frissen szültek, csináljatok sok fényképet és videót, az ember észre sem veszi hogy mennyire gyorsan változnak, oszt a végén itt állunk majd és harminc éves bankárok lesznek.