Annyira kellett aggódni a gyerekek szorulása meg betegsége miatt, hogy valahogy elfelejtettem magamért aggódni; mire észbe kaptam, már sípolt a tüdőm a köhögéstől meg éjszakánként épp csak nem hányok, olyan brutális, na, erre ma orvoshoz mentem (gyerekek persze még mindig itthon betegen, szóval bonyolult nekem ilyet csinálni, többek közt ezért se szoktam), az orvos meg rémisztgetett, hogy ez már asztmás köhögés és ha nem múlik, mehetek a tüdőgyógyászhoz kivizsgálásra, hát remek. Mondjuk legalább nem TBC-re vagy tüdőrákra gyanakszik - kis örömök, én mindig mondom.
