Érdekes.
Mennem kell próbaórát tartani a helyre, ahol házi angoltanár lennék. Pedig az interjú közben meggyőződésem volt, hogy utálják a pofám. A nő ráadásul azt mondta, hogy csak akkor lesz próbaóra, ha két ember nagyon tetszik nekik és nem tudnak dönteni.
Hát izé. Nem akarok tanítani, de halálra frusztrál már a szar munkanélküliség, meg mittomén, házi angoltanárnak lenni talán egy kicsit kellemesebb, mint hajnaltól késő estig egyik lusta diáktól a másik lusta diákig loholó angoltanárnak lenni, szóval jöjjön, aminek jönnie kell.
Megyek, leporolom a tankönyveimet, tejóég.
