Marci két nap múlva elutazik - elnézte a múltkor és egy héttel később megy - és ilyenkor előtte mindig magamba roskadok és rám tör az ősmagány érzés: ha nem lesz itt, akkor tényleg csak magamra számíthatok. Rohadt dolog, amikor az ember nem a gyereke már senkinek sem.
Mikor már elmegy, akkor mindig jól elvagyok, csak ez az elválás, ez nagyon utálatos. Meg aztán sokszor eszembe jut, hogy mi van, ha történik velem valami, ki megy a gyerekekért az oviba (elvileg senkinek nem adhatják oda őket), ki főzi meg a fosatós kajáikat, hogyan élünk...persze általában nem történik semmi, de azért nem ártana kitalálni erre valamit, mert mindig nyomaszt mikor hármasban vagyunk. És igen, sokaktól lehet segítséget kérni, de én ebben nagyon rossz vagyok, mindent egyedül próbálok megoldani és világéletemben egyedül az volt nekem természetes, ha a szüleimtől kértem.
Léna tegnap este megint a frászt hozta rám: ahogy hazajöttünk a sötét, üres lakásba, azonnal a gyerekszobába ment (ez is olyan furcsa, teljesen határozottan betrappolt oda még felöltözve, mintha lenne ott valaki), majd amikor kijött, tényszerű megállapításként azt mondta: valaki van a szobában, akit nem ismerünk. Hát, minden szőr felállt a hátamon és a biztonság kedvéért bementem én is, de nem találkoztam senkivel. Mondjuk furcsaságok velem is történtek már ebben a lakásban, de inkább nem mesélgetem ezeket senkinek, mert a végén még kényszerzubbonyban akarnak elszállítani.
Marcus tegnap félálomban azt ismételgette, hogy nagyon szeretem a mamát, teljesen meghatódtam. Apropó mama: egy kislány tegnap felkiáltott, amikor meglátott: ott van Léna és Marci nagymamája! Háttőőő, izé. Szegény megvezetett gyermek: azt hiszi a mama az csak a nagymama lehet. Na mindegy, én kitartok (különben is vicces), mert egyszerűen rosszul vagyok, ha bárki anyának szólít.
Btw nagymamaság: megfigyeltem, hogy a gondnok a házban mindig hellóval köszön, kivéve akkor, ha felveszem a kötött sapkámat: a kötött sapkának kezicsókolom dukál.
Ja és amúgy mondtam már, hogy gyűlölöm, hogy nincs munkám? Hát most mondom.
