szerda, január 01, 2014

csak így simán az élet

Hé, az nem szilveszteri buli, hogy a 'Scaling of phonons and shortcuts to adiabacity in a one-dimensional quantum system' című cikket olvasod és úgy hallgatsz Placebót!

Úgy volt, hogy felvettem a földig érő fekete selyemruhámat, aztán beültem a paplan alá és Breaking Bad-et  meg Downton Abbey-t néztünk, majd nagy nehezen este bevonszolódtunk a városba (előtte levettem a selyemruhámat, haha), nyomtunk egy jó kis pub crawl-t - az éjfél épp az utcán ért minket, béna -, nevettünk, ittunk, tetszett...és ez persze engem lep meg a legjobban. 
2013? Hümm...hazaköltöztünk Olaszországból (ezen még mindig sírnom kell, érzékeny téma), sokat voltunk betegek (én még most is, vagy már megint, vagy fogalmam sincs, immár december 4-e óta, pont mint tavaly), sokat futottam (most nem merek kimenni futni, mert rémes ahogy a hideg levegő szaggatja a torkom, még mindig köhögök mint az őrült, marad az undormány konditerem), a gyerekek három évesek és ovisok lettek, Marcus asztmássá nyilváníttatott (időközben kiderült viszont, hogy semmire nem allergiás, így a tüdőgyógyász szerint nagy esély van rá, hogy kinövi majd), nem találok munkát...más azt hiszem nem történt, csak így simán az élet.