Elmentem futni, rettentő béna voltam, pont mint ahogy előre elképzeltem: fél órát úgy cammogtam végig, mint egy beteg medve. Nem szabad abbahagyni a futást pár hétre sem, mert az ember meglepően gyorsan visszafejlődik (egyébként fejlődni is pont ilyen gyorsan lehet).
Folyton el vagyok itt veszve a munkás izékben, pedig mindenféle másokat is lehetne írni, például azt, hogy szombaton ezer év után először színházban voltunk, mert a tesóméktól szuper karácsonyi ajándékul színházjegyet kaptunk, meg a színház idejére bébiszittelést, érdekes darab volt, majd egyszer okoskodom róla, de most nem vagyok olyan hangulatban. Kinéztem más darabokat is - például ezt -, szóval nem ártana egyszer csak keresnünk egy bébiszittert.
Tegnap leszedtük a karácsonyfánkat és mivel már nagyon hullott, úgy döntöttünk, hogy nem vonszoljuk végig a házon, hanem kidobjuk az erkélyről. Nem volt jó: csak néztem utána és arra gondoltam, hogy ezek szerint ilyen az, amikor valami nehezebb kiesik innen. Hihetetlen, hogy sebész énem milyen higgadtan tudja kezelni ezeket a dolgokat, néha arra gondolok, hogy a sok szartól, ami ért, az évek alatt bepszichopatultam. Mindegy, a lényeg: kezeltessétek szuicid rokonaitokat, ismerőseiteket, barátaitokat, az öngyilkosság ocsmány dolog.
A hülye interjúzás miatt elhalasztottam a kresz vizsgámat, ami végül jövő hétfőn lesz és az a helyzet, hogy szerintem a kresz olyan elképesztően és agyzsibbasztóan unalmas és ezáltal elviselhetetlen, hogy vallatni lehetne vele, én tanulás közben mindig azt érzem, hogy hamarosan szénné égek az unalomtól; úgyhogy feleim, mindenkire rendkívül felnézek, aki megtanult vezetni és benyalta ezt a sok szart, én nem tudom elképzelni, hogy valaha átmenjek a vizsgán.
Most, hogy az ovi miatt több többgyerekes anyukával is szoktam beszélgetni, érdekes jelenségre lettem figyelmes: a beszélgetés olyan tizedik percében mindenki eljut arra a megállapításra, hogy tulajdonképpen az ő gyerekei is olyanok, mintha ikrek lennének. Ilyenkor legszívesebben - minden irónia nélkül - átölelném őket és a fülükbe súgnám, hogy semmi baj, én tudom, hogy neked is nehéz.
