Na. Immár ötödik hete köhögök és sípol a tüdőm, meg mintha valami zörögne benne, hát remek.
Az orvos megint rám fogja majd az asztmát, aztán felír antibiotikumot, aminek hatására az asztmám mindig elmúlik, érdekes egy asztma. Eh, de nincs időm orvoshoz menni újabban.
Mondjuk ez a bugyborékoló tüdő kicsit aggasztó, szóval kell időt találnom (amúgy természetesen lesz időm, mert a tanítványok szép csendben mindig elkezdik kihúzni a pénzt a zsebemből: a jövő héten két órám is elmarad, naná. Na ez az, amit viszont rühellek a tanításban és ez az, ami miatt záros határidőn belül gyűlölködni kezdek majd itt a blogon.)
Bocs, ez igazán nagyon unalmas volt, de mosmicsináljak, jelenleg ez a legnyomasztóbb dolog az életemben. Tudom, de jó nekem. Hát ja, elég jó, bár ötkor azér változatlanul Paris Hilton akarok lenni,
