Időnként elmegyek nyelviskolai interjúkra egyrészt felmérni a terepet (máshol is ennyire vacak az óradíj?), másrészt mert néhány hirdetésben bejelentett, állandó állással kecsegtetik a nyomorult kényszervállalkozó nyelvtanárt (egy érdekes írás erről - a kommentek persze nagyrészt arról szólnak, hogy jaj ugyan már, a céges nyelvtanárok csak nyavalyognak, hiszen nyilván szuperül keres mindegyik, főleg az iskolai tanárokhoz képest, hát muhaha).
Érdekes egyébként, hogy nyelviskolában csak egyenes és egyértelmű interjú van: olyan ruhában jelensz meg, amilyenben akarsz, senki nem csillogtatja rajtad hr-es énjét, nem kérdezik meg, hogy mire hívnád meg őket egy étteremben és miért, nincsenek egyéb trükkös kérdések az erősségeidről, gyengeségeidről és gyermekeid számáról és egészségéről*, lehet beszélni pénzről (!), lehet konkrét időpontokat és nemet mondani, kábé azonnal kiderül, hogy kellesz-e nekik vagy sem, a legtöbb helyen szakmai kérdéseket is feltesznek teljesen jó angolsággal, nem kell eljátszani az interjúkon kötelező sok körös bolhacirkuszt, nem kérnek, hogy javítsd ki a szintfelmérő tesztet (velem történt ilyen, vicces volt - volt is benne hiba egyébként), fantasztikus. Csak éppen a feltételek és a lehetőségek (aka csak reggeli és csak esti órák nem túl jó pénzért) szarok általában; na meg a nyár munka - és pénz - nélkül bizony piszok hosszú.
Jó, hát persze ez nyilván azért van, mert egy saját magának dolgozó vállalkozó jóval kevésbé rizikós a cégnek, mint valaki, aki állandó, bejelentett állást kap és ezzel egy rakás pénzbe kerül (ezért nem tetszenek nekem a keretszerződéssel operáló nyelviskolák, akik egy kicsit megpróbálnak magukhoz kötni, pedig pont annyira szarnak rád, mint ahol nem íratnak alá ilyet).
Szóval na, elmentem egy ilyen bejelentett állást hirdető iskolába, persze sejtettem én, hogy nem úgy van ez ám, ahogy mondják, hát persze, hogy nem úgy van, ki kell azt érdemelni, hogy havi százhúszezres fizetést kapj bejelentve (beszarok ezen, de tényleg): ha pár évig látástól-vakulásig, vállalkozóként nekik tanítasz, akkor talán, talán, esetleg, egyszer, valamikor bejelentenek. Köszönöm, remek, pápá.
Konkrétan éreztem, ahogy a lelkesedés fénye azonnal kihúny a szememből, mikor a csaj előadta, hogy hogyan is van ez a bejelentés.
Van most több fontosember tanítványom (egyébként nyilván őket kéne környékezni céges protekcióért, az egyiket már kicsit be is hálóztam ez ügyben) és az egyikük - akit egyébként különösen bírok, főleg mert mindig hangosan röhög a vicceimen - az egyik óránkon hosszan mesélt nekem arról, hogy hány millióba kerül a gyereke gimnáziuma. Emlékszem, miközben ecsetelte, hogy milyen drága az iskola, meg a különtanárok, akkor a szám szélén kissé keserű mosollyal felidéztem a pedagógus szó eredetét; hát, ahogy elnézem, a helyzet nem sokat változott.
PS.: Pénteken írt a nagyon kedves új téós néni, hogy feladja a diplomámat, végre meglesz, el se hiszem. Igaz, hogy semmire se jó - a bölcsész diploma kábé már nem jó nyelviskolai tanításhoz az idióta új törvények miatt, tőlem mindig csak a főiskolait kérik - és egy rakás diákhitelt fizetek még mindig vissza (gondolom életem végéig, valahogy nem akar fogyni sehogy), viszont imádtam oda járni, nagyon élveztem az órákat, rengeteget tanultam és életemben először kitűnő voltam a második évben (harminc fölött lettem iskolaérett, én mindig mondom). Nyilván nem érte meg, de állatira szeretném végre a kezemben tartani azt a nyamvadt diplomát. (Csak halkan merem mondani, hogy 2006-ban végeztem és mivel lusta dög vagyok, csak most csináltam meg a nyelvvizsgát, ami még hiányzott hozzá.)
*kivéve ugye abban a nyelviskolában, ahol szemrebbenés nélkül mondta nekem a kedves ügyvezető asszony (ezen a tituluson mindig röhögnöm kell, én konkrétan hatvan évesnek érezném magam, ha valaki így nevezne), hogy nem vesz fel mivel gyerekeim vannak és amúgy is csak pályakezdőket alkalmaz - ha valamelyik szülni akar, mehet isten hírével. (B_e_s_z_a_r_á_s.)
Btw nem tudja valaki, hogy az ilyen vérlázító dolgok miatt hol kell bejelentést/feljelentést tenni?
PS.: Pénteken írt a nagyon kedves új téós néni, hogy feladja a diplomámat, végre meglesz, el se hiszem. Igaz, hogy semmire se jó - a bölcsész diploma kábé már nem jó nyelviskolai tanításhoz az idióta új törvények miatt, tőlem mindig csak a főiskolait kérik - és egy rakás diákhitelt fizetek még mindig vissza (gondolom életem végéig, valahogy nem akar fogyni sehogy), viszont imádtam oda járni, nagyon élveztem az órákat, rengeteget tanultam és életemben először kitűnő voltam a második évben (harminc fölött lettem iskolaérett, én mindig mondom). Nyilván nem érte meg, de állatira szeretném végre a kezemben tartani azt a nyamvadt diplomát. (Csak halkan merem mondani, hogy 2006-ban végeztem és mivel lusta dög vagyok, csak most csináltam meg a nyelvvizsgát, ami még hiányzott hozzá.)
*kivéve ugye abban a nyelviskolában, ahol szemrebbenés nélkül mondta nekem a kedves ügyvezető asszony (ezen a tituluson mindig röhögnöm kell, én konkrétan hatvan évesnek érezném magam, ha valaki így nevezne), hogy nem vesz fel mivel gyerekeim vannak és amúgy is csak pályakezdőket alkalmaz - ha valamelyik szülni akar, mehet isten hírével. (B_e_s_z_a_r_á_s.)
Btw nem tudja valaki, hogy az ilyen vérlázító dolgok miatt hol kell bejelentést/feljelentést tenni?
