Annyira kell törnöm a fejem azon, hogy melyik nyelviskolában melyik tanfolyamot (ne) vállaljam el és mi éri meg hosszú távon, hogy belefájdul. A mai kedvenc interjúkérdésem: miért nem akarsz esti csoportokat - értsd 6-tól fél 9-ig - vállani? Magántanítványaid vannak?
Jézusom, nem, csak szeretnék néha találkozni a gyerekeimmel - az ilyen kérdésekből tudom egyébként, hogy ez a nyelviskolai tanárság mennyire nem nyugdíjas szakma: egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy gyereked van, ha tanítasz.
Az élettörténetünk különben annyival bonyolódott tegnap óta, hogy kiderült, hogy Léninek is kell fejlesztés, ráadásul azt javasolták, hogy vigyük csoportba, Marcust meg beirattuk focira - a fejlesztő nőci kifejezetten javasolta, úgyhogy az óvó nénik bekaphatják -, szóval ez a munkábaállás egyre bonyolódik, merugye nagyjából csak én tudom a gyerekeket elhozni az oviból, Marcinak is kell majd már tanítania az egyetemen, meg dolgozik folyton és hát lássuk be, abból élünk, amit ő keres. Mondjuk most még kiskirályok vagyunk, mert tart a két éves ösztöndíj, de én igazából arra várok, hogy lejárjon, mert akkor majd Marci belátja, hogy ebben az országban nem lehet megélni abból a pénzből, amit keresni fogunk (én mondjuk nem keresek, hanem fizetek azért, hogy tanítsak, éljen a kényszervállalkozás, haha) és majd sietve elköltözünk, hah, alig várom.
PS.: Lapzárta után érkezett a hír, hogy megint nem vettek fel valahová - ahol már két órát dolgoztam is próbából - és a fejvadász a következő indoklást írta (idézem): más személyiségű pályázót keresnek. Őőőő. Hát ennél már az is jobb volt, mikor nem írtak/mondtak semmit, de köszi az indoklást.
Egyébként fejvadászék csináltak egy személyiségtesztet, amivel kimutatták, hogy erre a pozícióra soha rátermettebb ember nem született (röhögtem is magamban), dehát sajnos hiába törték magukat.
Én nem értem már ezt a világot: mindenhol úgy csinálnak, mintha csak egy atomfizikus tudná elvégezni a munkát (tényleg, nálunk van itthon egy, hehe), egy nyavalyás call centerben három fordulós kiválasztási fázis van hatvanöt IQ-, negyvenhárom EQ-teszttel, épp csak akrobatikus gyakorlatokat nem kell bemutatni a reménybeli, mondjuk - jó esetben - havi száznegyvenezer forintért.
Vicc, komolyan.
PS.: Lapzárta után érkezett a hír, hogy megint nem vettek fel valahová - ahol már két órát dolgoztam is próbából - és a fejvadász a következő indoklást írta (idézem): más személyiségű pályázót keresnek. Őőőő. Hát ennél már az is jobb volt, mikor nem írtak/mondtak semmit, de köszi az indoklást.
Egyébként fejvadászék csináltak egy személyiségtesztet, amivel kimutatták, hogy erre a pozícióra soha rátermettebb ember nem született (röhögtem is magamban), dehát sajnos hiába törték magukat.
Én nem értem már ezt a világot: mindenhol úgy csinálnak, mintha csak egy atomfizikus tudná elvégezni a munkát (tényleg, nálunk van itthon egy, hehe), egy nyavalyás call centerben három fordulós kiválasztási fázis van hatvanöt IQ-, negyvenhárom EQ-teszttel, épp csak akrobatikus gyakorlatokat nem kell bemutatni a reménybeli, mondjuk - jó esetben - havi száznegyvenezer forintért.
Vicc, komolyan.
