Amikor valaki azt mondja, hogy szeret, mindig késztetést érzek, hogy megmagyarázzam neki, ez csupán a tudat játéka, kellemetlen kis illúzió, buta szeszély, ostoba képzelgés, én meg amúgy sem vagyok szeretetreméltó, tehát érdemes lenne erősen elgondolkodnia elmeállapotát illetően. Egyes talpraesett egyedek ezen a ponton erősen elgondolkodnak és menekülőre fogják, ez pedig remek dolog, mivel ilyenkor épp azt kapom, amit eredetileg akartam: egy szép, kövér elutasítást.
Néha azért beadom a derekam és eljátszom, hogy szeretve vagyok...
Énnemtom, kicsit túldimenzionálja mindenki ezt a szeretés-dolgot, háddenem?
Néha azért beadom a derekam és eljátszom, hogy szeretve vagyok...
Énnemtom, kicsit túldimenzionálja mindenki ezt a szeretés-dolgot, háddenem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése