hétfő

Nagyon egyszerű volt az egész, meg is sajnáltam a főnökömet, ahogy gondterhelt arccal ült a nyomi irodájában és úgy nézett ki, mint aki még soha nem aludt.
Elmész? El. Megkérdezhetem, hogy miért? Közelebb, nem műszakos, jóvanakkor, sok sikert, hello.

Kis kollégáim szomorúak voltak - időközben rájöttem, hogy arra tartanak, amire pl tesóék: én vagyok a bohóc, tegnap is kellett brit akcentussal turbina alkatrészekről beszélnem, hogy röhöghessenek -, meg is hatódtam, na ugye, erre milyen jó volt ez az egész: nemcsak képes voltam közösségben létezni, hanem szerettek is, sőt, meglepő módon én is szerettem őket.
Mostan meg gyorsan megnézem az összes filmet a világon, aztán jövő héten egy újabb élet, ollé.
Ez itten egy remek darab: http://www.imdb.com/title/tt0465551/
Judi Dench ugye amúgy is nagy király, viszont hibbant, leszbi vénkisasszony töritanárként igazán hiteles, bár kissé sablonos helyenként, dehát.