vasárnap, március 16, 2008

"Egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad"

Én nagyon örülök, hogy tetszem a férfiaknak, köszönöm a figyelmet, az elismerést, meg minden, de nem bánnám, ha nem akkor bámulnának nyálcsorgatva, mikor még a fülcimpám is izzad.
Hazamentem a szülőkhöz, akik újfent bevallották, hogy félnek tőlem, mert kellemetlen kérdéseket teszek fel (kell még ott az a porfogó?), koszosnak titulálom a vécét és gyorsan kitakarítom, felmosok, majd közlöm, hogy nem kell annyira kímélni az anyámat és sétálni vonszolom. Itthon utálok takarítani és nagyjából szarok a koszra, de náluk valahogy szívesen csinálom.
Amíg sétáltunk, azon gondolkodtam, hogy az anyám az egyike azoknak az embereknek, akik nélkül lehetetlennek tűnik az élet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.