sok hűhó semmiért avagy "a női mell jelentős részét kiterjedt zsírszövet alkotja"

Kurva életbe gyere már, itt állok egy olyan blúzban amiből kilóg a fél mellem, nem bírom tovább, valami ilyesmit rikoltottam Micikének, miközben vártam rá, hosszú hónapok után ma végre sikerült találkoznunk - mi ugye mindig úgy szoktuk, hogy lelkesen megbeszéljük, hogy akkor most már tényleg, de mindenképp és jaj de jó végre, majd másnap telefonon kedélyesen elcsevegünk és senki még csak nem is említi a találkozót - Micit egyébként már a fenti elmés megszólalásom előtt is hívtam egyszer, hogy ugyan vakarná már le rólam a kedves fiatalembert, aki mindenáron engem akar a Margitszigeten - Mici, ments meg azonnal mondtam borzadva -, ahol szerettem volna a vizet bámulva tök egyedül meginni egy fröccsöt (baromi rég nem csináltam ilyet, tetszett volna), de magára vessen, aki állásinterjúra megy és kipakolja a mellét (nem, az interjún még eltakartam, hideg volt), persze az a drága fiú a régi nótát fújta (szép a szemed), dehát.
Amúgy ma délután Budapest összes kőművese hozzám - a mellemhez - szólt, szenvedtem mint a kutya és vággyal gondoltam a király pólóimra.
Hiába no, nem megy nekem a picsáskodás, mutogassa a mellét mindenki más. (Szerintem szép vers, hagyjatok)