szombat, március 01, 2008

SNF

Egy, az anyámnál gyengébb embert valószínűleg nagyon rosszul érintene az a mondat, hogy szerintem hamarosan venned kéne egy parókát.

Nem, az anyámnak nincs igaza: a szülők bajait és halálát nem lehet elképzelni, nem lehet semmi ilyenre felkészülni. Lehet persze viszonylag normálisan reagálni - szerintem mi most épp azt csináljuk - de időnként nagyon nehéz, nemsírós fogadalmam ellenére néha nagyon elszorul a szívem, gusztustalan geci dolog a betegség.
Meg aztán persze itt van az apám, aki ugye jóban-rosszban és tényleg, le a kalappal, nekem sose lesz olyan pasim, aki naponta elkísér az idegsebésztre, mondjuk tény, hogy menyasszonyi csokor helyett inkább képzelek pisztolyt a saját kezembe, nade.
Kicsit hat éves lettem megint, minden szabadidőmben rohanok haza és lógok az anyámon, szegény, már biztos az agyára megy ez a nagy felhajtás, amúgy az egészségügy egy kalap szar, mindenki elmehet a kurva szavazásával ahova akar, én kivándorlok Kanadába amint az anyám meggyógyult, gyűjthettek nekem repülőjegyre meg jégcsákányra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.