nem félek a farkastól

Mióta futás közben azt vizualizálom, hogy rákos sejteket rugdalok, azóta bármennyit és bármeddig képes vagyok futni.

Különben is, a futógép gyakorlatilag mindenre alkalmas: szoktam rajta sírni, nevetni, táncolni, épp csak nem eszem vagy dugok futás közben, nyilván megvan a véleménye az összes pitbullszeműnek, dehát lófasz az ő seggükbe.

Amúgy Micike leülhet, ötös; majdnem ő az egyetlen*, aki nem remegő szájjal ejti ki a "halál", "rák", "kemoterápia" és "idő" szavakat, ha velem beszél.

Tegnapi kiborulásomkor az István volt az első, akit felhívtam; ez rádöbbentett arra, hogy rettenetesen hiányzik az életemből a szerelem.

* a remegő szájúakat is imádom

PS.: Dehogy iszom halálra magam, nem vagyok én elmebeteg...