"bármit csinál, bárhova kerül, bármit tesz ellene, akkor is marad"

Állítólag szombat éjjel elkövettem azt a szörnyűséget, hogy M százhuszonötödik Becherovkáját egy laza mozdulattal a földre öntöttem, miközben azt rikácsoltam, hogy ezt már ne idd meg, menjetek haza a francba, ez a helyes kis sztori nosztalgikussá tett, merhogy vannak piakiöntős emlékeim: egyszer például kidobtak egy kocsmából, mert a velem lévő kedves úriember fejére öntöttem a vébékát, meg aztán az István söreit is előszeretettel basztam a falhoz a koncertek szüneteiben, kicsit morcos volt olyankor úgy emlékszem; Istvánról és a kapcsolati analfabétizmusról jut eszembe, hogy szegény, szegény, szegény két évig rimánkodott, ordított, szűkölt és könyörgött, hogy higgyem el, ő engem szeret, aztán feladta és belépett az egyszemélyes háborúmba, így esett, hogy öt éven át szakítottunk.
Úgy igazán azt bánom egyedül eddigi életemben, hogy akkor elbasztam.