"Ez egy veszett fazék"

Faszér pattan ki a szemem vasárnap fél hatkor és mér kell olyat álmodnom, hogyaszongya az ember nem kaphat meg mindig mindent azonnal, egzisztenciális meg morális álmaim vannak kérem szépen, rettegek, hogy rákom van, ez a legújabb szórakozásom, a kezdődő elmebajom nyilván, a macskának meg hiába parancsolgatok, hogy takarítson amíg futok, csak heverészik meg szpídezik itthon egyedül, már az állatok sem a régiek, az emberek meg végképp, tudományosan lemondok az emberekről, génhibásak azt mondom, de mindeközben persze én vagyok génhibás, sajnos nem értek saját kínaiul.

Kicsit rossz most, de elmúlik.