Annyira ki vagyok purcanva a napi tíz óra munkától (folyamatosan túlórázunk és a munkahelyemen negyvenen vagyunk egy teremben, olyan mint a tőzsde, egész nap zsezsegnek és ordítanak és vihognak és mozognak) meg a két óra békávézástól, hogy esténként csak ülök és nézek magam elé, majd egy idő után merev testtel bedőlök az ágyba, a hétvégét meg legszívesebben átaludnám, mert pont úgy érzem magam, mint akit megemésztettek és kihánytak.
Nyugdíjba akarok menni.
Nyugdíjba akarok menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése