Szóval Don eltévedt, nem ide jött szerencsére, megyünk haza holnap, olálá (úristen), nem is érek rá semmire, megyek is, nem is tudom mit akartam, ja, de, tudom, szóval Don eltévedt, nem ide jött szerencsére, megyünk haza holnap, olálá (úristen), nem is érek rá semmire, megyek is, nem is tudom mit akartam, ja, de, tud...
szombat, július 30, 2011
Már megint AW
Kicsit olvasgattam a Velvetes kommenteket (a Facebookon) Amy Winehouse halálával kapcsolatban és elgondolkodtam: úgy figyeltem meg, hogy az AW iránti empátiát kötelezően megkövetelték egymástól a kommentelők, viszont furcsa módon senkiben sem merült fel, hogy vajon AW-ben mennyi empátia volt a saját anyjával, apjával, családjával és barátaival szemben?
Ha én szétiszom, szétlövöm, szétszívom magam és lelkesen hirdetem, hogy a büdös életben nem akarok kigyógyulni ebből, akkor néha, nagy ritkán nem kéne arra gondolnom (empatikusan), hogy ez vajon mit jelent az anyám és az egyéb szeretteim számára? Persze, tudom, gyerekkorában biztos zaklatták és bántalmazták a szülei. Esetleg elhanyagolták, nem szerették. Vagy nem, semmi ilyen nem történt és simán csak olyan körökben mozgott, ahol a sok pénzből, ami neki volt, könnyen eszméletét veszthette bármikor.
Azt hiszem azért keresünk folyton valami mentséget a függőknek, mert nem akarjuk elhinni, hogy valakit egy fikarcnyit sem érdekel senki saját magán kívül. Mindenkinek nehéz élete van, mindenki kínlódik valamitől, kevés a nem sérült ember, sokakat bántanak a szülei, mindenkit megpróbál az élet - és igen, nagyon sok a függő is; ugyanakkor nagyon sokan tiszta fejjel tartják magukat és küzdenek szépen, merhogy ettől (is) szép az élet, sej.
Nem, nincs önzőbb ember a szenvedélybetegnél...ja, de, bocsánat, van. Az öngyilkos.
Ha én szétiszom, szétlövöm, szétszívom magam és lelkesen hirdetem, hogy a büdös életben nem akarok kigyógyulni ebből, akkor néha, nagy ritkán nem kéne arra gondolnom (empatikusan), hogy ez vajon mit jelent az anyám és az egyéb szeretteim számára? Persze, tudom, gyerekkorában biztos zaklatták és bántalmazták a szülei. Esetleg elhanyagolták, nem szerették. Vagy nem, semmi ilyen nem történt és simán csak olyan körökben mozgott, ahol a sok pénzből, ami neki volt, könnyen eszméletét veszthette bármikor.
Azt hiszem azért keresünk folyton valami mentséget a függőknek, mert nem akarjuk elhinni, hogy valakit egy fikarcnyit sem érdekel senki saját magán kívül. Mindenkinek nehéz élete van, mindenki kínlódik valamitől, kevés a nem sérült ember, sokakat bántanak a szülei, mindenkit megpróbál az élet - és igen, nagyon sok a függő is; ugyanakkor nagyon sokan tiszta fejjel tartják magukat és küzdenek szépen, merhogy ettől (is) szép az élet, sej.
Nem, nincs önzőbb ember a szenvedélybetegnél...ja, de, bocsánat, van. Az öngyilkos.
péntek, július 29, 2011
ahogy a DONgok vannak
Na, itt mindenki az eső miatt nyavalyog, most már látom, hogy innen is lehet nézni: "remélem megússzuk valami nagyobb esővel"
Ideges vagyok, nem tudok aludni. Marci tegnap este hazatámolygott (nem, nem részeg, csak éjjel-nappal a nemtommilyen cikkén dolgozik) egy óriás palack vízzel, meg egy rakás konzervvel, én meg pakoltam kábé hét tonna ruhát a babáknak(magamnak is mindig vagy ötször annyit viszek, mint kéne).
Azt mondjuk még nem tudjuk, hogy egyáltalán a reptérig beférünk-e a kocsiba két (három?) bőrönddel, a babákkal, meg az ikerbabakocsival együtt; azt meg végképp nem tudjuk, hogy mi lesz, ha Don szétbarmolja az utazási terveinket...
Ideges vagyok, nem tudok aludni. Marci tegnap este hazatámolygott (nem, nem részeg, csak éjjel-nappal a nemtommilyen cikkén dolgozik) egy óriás palack vízzel, meg egy rakás konzervvel, én meg pakoltam kábé hét tonna ruhát a babáknak(magamnak is mindig vagy ötször annyit viszek, mint kéne).
Azt mondjuk még nem tudjuk, hogy egyáltalán a reptérig beférünk-e a kocsiba két (három?) bőrönddel, a babákkal, meg az ikerbabakocsival együtt; azt meg végképp nem tudjuk, hogy mi lesz, ha Don szétbarmolja az utazási terveinket...
csütörtök, július 28, 2011
""Monitor what's going on and if you haven't prepared for a hurricane, we've been saying for months -- get a kit, be prepared. "
I hope everybody understands we are in hurricane season.
M: kepzeld, valami tropical storm kozeleg
M: kepzeld, valami tropical storm kozeleg
be kell vasarolnunk blabla tudod....
es a repulot is erintheti
nezz utana a neten lecci
me: neeeee
M: allitolag holnap lesz
vasarnapra talan elmegy
talan, de Jed aszondta, hurrikan is lehet belole, mikor a partra er
me: de minek nézzek utána? és mit kell bevásárolni? és mikor vásárolunk be? jézusom.
M: nezz utana, mi a forecast
van sok konzervunk?
van egy par leves, nem?
van egy par leves, nem?
na most mennem kell diszkutalni
don't panic
puszi
me: nincs sok konzervünk
de basszus, várj
hát most komolyan, nincs
vizünk sincs
semmink sincs
akkor hazafelé vegyél. jézusom.
"The American Cockroach and the Surinam Cockroach are a couple of large outdoor roaches that head indoors during and shortly after it rains"
Francba, most minden nap esni fog? Na jó, akkor szerintem most már fogjuk be őket valami munkára - nem tudnak ezek pakolni, takarítani, főzni, mosogatni? Esetleg babát etetni? Lénának biztos tetszene a szárnyuk, háddenem?
"Every American child should grow up knowing a second language, preferably English."
It was decided almost two hundred years ago that English should be the language spoken in the United States. It is not known, however, why this decision has not been carried out.
Mindenkinek - aki már elbízta magát és azt képzeli, hogy tud angolul (például én) - javaslok egy beszélgetést a Krogerben bármelyik pénztárossal.
Vicces volt tegnap, épp amikor lelkendeztem, hogy húha, mekkora király vagyok már amerikaiul, akkor az egyik pénztárosnő egy kérdést tett fel (vémvovémvovémvém?) a babákra mutatva, amit én nagyon igyekeztem megérteni, megismételtettem vele háromszor is, majd miután aszonta, hogy najóvan akkor hagyjuk, elkezdtem tanítani, hogy hogyan is kell tanítani: mondtam neki, hogy próbálja más szavakkal, újra és akkor hátha...persze végül megértettem, az volt a kérdés, hogy mennyivel született előbb az egyik baba...
Szeretek különben vásárolni járni: az emberek lépten-nyomon megszólítanak és hihetetlen akcentussal beszélnek elképesztő dolgokat. Tegnap (még a pénztárosnő előtt) odajött hozzám egy nő lelkendezni, hogy nahát, neki is ikrei vannak, erre egy másik, aki épp mellette állt, boldogan felkiáltott, hogy hú, hát képzeljük el, ő maga is iker, az anyjának két (KETTŐ!!) adag ikergyereke született.
Persze ez a baromi sok ikergyerek mindig afroamerikaiaknál születik - állítólag hajlamosabbak ikreket szülni -, ezért ki is találtuk egyszer, szép nempíszi bunkósággal, hogyaszongya há biztos akkor mi is négerek vagyunk, e.
Mindenkinek - aki már elbízta magát és azt képzeli, hogy tud angolul (például én) - javaslok egy beszélgetést a Krogerben bármelyik pénztárossal.
Vicces volt tegnap, épp amikor lelkendeztem, hogy húha, mekkora király vagyok már amerikaiul, akkor az egyik pénztárosnő egy kérdést tett fel (vémvovémvovémvém?) a babákra mutatva, amit én nagyon igyekeztem megérteni, megismételtettem vele háromszor is, majd miután aszonta, hogy najóvan akkor hagyjuk, elkezdtem tanítani, hogy hogyan is kell tanítani: mondtam neki, hogy próbálja más szavakkal, újra és akkor hátha...persze végül megértettem, az volt a kérdés, hogy mennyivel született előbb az egyik baba...
Szeretek különben vásárolni járni: az emberek lépten-nyomon megszólítanak és hihetetlen akcentussal beszélnek elképesztő dolgokat. Tegnap (még a pénztárosnő előtt) odajött hozzám egy nő lelkendezni, hogy nahát, neki is ikrei vannak, erre egy másik, aki épp mellette állt, boldogan felkiáltott, hogy hú, hát képzeljük el, ő maga is iker, az anyjának két (KETTŐ!!) adag ikergyereke született.
Persze ez a baromi sok ikergyerek mindig afroamerikaiaknál születik - állítólag hajlamosabbak ikreket szülni -, ezért ki is találtuk egyszer, szép nempíszi bunkósággal, hogyaszongya há biztos akkor mi is négerek vagyunk, e.
szerda, július 27, 2011
"nekem nincs apukám anyukám"
és az anyukádról is szerettelek volna kérdezni. remélem, meggyógyult.
Még mindig teljesen kikészülök, mikor egy régi ismerőstől ilyen levelet kapok.
Tudjátok, van ez a nagyon rossz érzés, amikor az embernek hirtelen olyan fémes-keserű lesz a szája belül és rázza a hideg...na, ezt szoktam érezni ilyenkor.
Tudjátok, van ez a nagyon rossz érzés, amikor az embernek hirtelen olyan fémes-keserű lesz a szája belül és rázza a hideg...na, ezt szoktam érezni ilyenkor.
tudom, mit tettem ma hajnalban
Te vagy a bogárkommandó kapitánya és hőse. Én mindig fríkáutolok, mint egy nő.
Én is rosszul vagyok tőlük, de valakinek muszáj csinálni valamit, amikor bejön egy ilyen kamionsofőr méretű egyed. Mert ha nem rakjuk ki, a végén arra eszmélünk majd, hogy a kanapéra hamuzik és a tévét kapcsolgatja...
Én is rosszul vagyok tőlük, de valakinek muszáj csinálni valamit, amikor bejön egy ilyen kamionsofőr méretű egyed. Mert ha nem rakjuk ki, a végén arra eszmélünk majd, hogy a kanapéra hamuzik és a tévét kapcsolgatja...
nem tudja, tanítja
Teljesen be vagyok izgulva, mert vettem ezt a könyvet és mosmár aztán nagyon menő leszek amerikaiból.
Meglepő, de rengeteget fejlődött az angolom és bár szinte soha nem beszélek, viszont nagyon sokat tévézek és olvasok (csodálatos szókincsem lett, tényleg - a "babaszókincsem" extra nagy, legyen szó terhességről, szülésről, szoptatásról, a pelenka egyes részeiről vagy üvegek sterilizálásáról; nagyon fontos tudomány, bizony) és ha használnom kell véletlenül az angolt, érdekes módon akkor is teljesen jól elvagyok vele - még szerencse, milyen megalázó lenne, ha egy angol tanár éppen Amerikában felejtene el angolul, ugye.
Régen a tanítványok tartottak szinten, most a pszichopata gyilkosok (főleg ilyeneket olvasok, mondtam, hogy Miss Marple akarok lenni), illetve...a pszichopata gyilkosok (a tévében is főleg ilyesmiket nézek, izé...otthon egy fél év kriminológia valami 200 ezer forint, itt gondolom 200 ezer dollár, szóval esélytelen, de ez a hobbim, na és akkor. Morbid anyuka, mosmér.)
Meglepő, de rengeteget fejlődött az angolom és bár szinte soha nem beszélek, viszont nagyon sokat tévézek és olvasok (csodálatos szókincsem lett, tényleg - a "babaszókincsem" extra nagy, legyen szó terhességről, szülésről, szoptatásról, a pelenka egyes részeiről vagy üvegek sterilizálásáról; nagyon fontos tudomány, bizony) és ha használnom kell véletlenül az angolt, érdekes módon akkor is teljesen jól elvagyok vele - még szerencse, milyen megalázó lenne, ha egy angol tanár éppen Amerikában felejtene el angolul, ugye.
Régen a tanítványok tartottak szinten, most a pszichopata gyilkosok (főleg ilyeneket olvasok, mondtam, hogy Miss Marple akarok lenni), illetve...a pszichopata gyilkosok (a tévében is főleg ilyesmiket nézek, izé...otthon egy fél év kriminológia valami 200 ezer forint, itt gondolom 200 ezer dollár, szóval esélytelen, de ez a hobbim, na és akkor. Morbid anyuka, mosmér.)
kedd, július 26, 2011
Molly buta
Lassan azért muszáj lesz elkezdenem dolgozni, aggasztó a szellemi állapotom: újabban az a legfőbb tevékenységem, hogy a saját képeimet lájkolom a fészbukon.
PS: Na, itt magyaráz a szép lány.
PS: Na, itt magyaráz a szép lány.
Léna különkiadás
Meg akartam mutatni, hogy Léna hogy beszél, de az istennek nem akart működni a Picasa, úgyhogy helyette itt ez a kép, ezen együtt cukulunk.
Marcika különkiadás
Marcika újabban egyfolytában álldogál az ágyában, a rácsba kapaszkodva. Amikor meg épp nem áll, akkor négykézláb vágtat - itt megilletődött, azért olyan lassú.
csak egészség legyen, meg fokhagymás avokádókrém
Szóval azon gondolkodtam ma, hogy nagyon el vagyunk mi kényeztetve. Mert amikor én végkimerülésben el akarok patkolni a nagyon nehéz életem miatt, akkor hamar összeszedem magam, elég, ha csak eszembe jut a nagymamám, akinek négy gyereke volt (öt, csak az egyik pár hónaposan meghalt) és a háborúban nevelte néhányukat és nem volt mit enni olyan szegények voltak. Meg aztán itt nyivákolunk a hatalmas lakásunkban, hogy nem férünk el és a nagymamámék egy szobában laktak hatan, szóval, na, csak azt akarom mondani, hogy az ember annyira nem becsüli az életét, aztán a végén még Amy Winehouse lesz belőle, nem jól van ez így...
hétfő, július 25, 2011
ahogy a dolgok vannak
Újabb vacak éjszaka, újabb matatás valami láthatatlan ellenség után, most éppen hajnali háromkor - megint arra ébredtem, hogy a macska vadul ugrál és meredten bámul a kanapé alá. Zseblámpával néztük hosszasan, hogy mi az a valami, amitől Fanni beizgult, de nem találtunk semmit.
Emlékszem, mielőtt beköltöztünk, egy másik lakásban láttam egy döglött csótányt és borzadva mutattam az ingatlanügynöknek, mire a nő kedvesen elmosolyodott és úgy nézett a csótányra, mintha valami aranyos kölyökkutya lenne, majd azt mondta: It's Texas, yes, we have them here. Ez gondolom arra utal, hogy ne is álmodjunk teljesen csótánymentes lakásról (én erről álmodom)
Egyébként meg inkább nem is akarom elképzelni, hogy mi az, amit nem találtunk meg. Ideje elköltözni, mondtam Marcinak félálomban, majd hamarosan ismét felriadtam arra, hogy dől belőlem a vér (erre a menstruáció dologra már semmi szükség, nem lehet valahogy megszüntetni?)
Amúgy a szédülés visszatért, de elmúlt a zsibbadás, hát izé...pedig igazán tudományosan hagytam abba a gyógyszert, fokozatosan csökkentettem az adagot, remélem otthon nem az elvonásommal kell majd küzdenem, nem szeretném végigkínlódni az egész nyaralást - ami valószínűleg nagyon kimerítő lesz egyébként, már el is képzeltem, hogy pl etetőszékek nélkül egy rémálom lesz végigverekedni az etetéseket (így is elég kemény, mindig majdnem gutaütést kapok, mikor mosolyogva betolják a kis kezüket a gyümölcsjoghurtos pohárba, majd még jobban mosolyogva végighúzzák gyorsan az arcukon és a ruhájukon), aztán ha lemegyünk a nagymamámékhoz a Balatonra, akkor fogalmam sincs, hol fognak aludni délután (nagyon kicsi házuk van Zánkán), btw alvás: a repülő pont akkor száll majd fel, amikor le szoktak feküdni délután; maga lesz a pokol, ha nem alszanak majd rendesen, ebben biztos vagyok.
Na mindegy, igyekszem optimista maradni, bár az a gyanúm például (és emiatt nagyon szomorú vagyok), hogy a Szigetre úgysem tudunk majd kimenni (tavaly annyira terhes voltam, hogy képtelenség lett volna, de amúgy mindig szoktam menni, a legelső óta, számomra is meglepő módon szeretem), mert nem lesz aki vigyázzon a babákra, a pesti családom nem túl babakompatibilis, főleg most, hogy már vadul kúsznak-másznak, meg akaratoskodnak és gyepálják egymást (így már én sem vagyok annyira babakompatibilis, hümm...).
Amúgy meg kéne pakolni (gyűlölök pakolni), meg takarítani, hogy ne hagyjunk a csótányoknak izgalmas terepet, de én a szar éjszakák meg az általános kimerültségem miatt újabban semmire nem vagyok használható, csak lézengek itt és este hétkor azon kezdek gondolkodni, hogy mi a francot csináltam egész nap...
Emlékszem, mielőtt beköltöztünk, egy másik lakásban láttam egy döglött csótányt és borzadva mutattam az ingatlanügynöknek, mire a nő kedvesen elmosolyodott és úgy nézett a csótányra, mintha valami aranyos kölyökkutya lenne, majd azt mondta: It's Texas, yes, we have them here. Ez gondolom arra utal, hogy ne is álmodjunk teljesen csótánymentes lakásról (én erről álmodom)
Egyébként meg inkább nem is akarom elképzelni, hogy mi az, amit nem találtunk meg. Ideje elköltözni, mondtam Marcinak félálomban, majd hamarosan ismét felriadtam arra, hogy dől belőlem a vér (erre a menstruáció dologra már semmi szükség, nem lehet valahogy megszüntetni?)
Amúgy a szédülés visszatért, de elmúlt a zsibbadás, hát izé...pedig igazán tudományosan hagytam abba a gyógyszert, fokozatosan csökkentettem az adagot, remélem otthon nem az elvonásommal kell majd küzdenem, nem szeretném végigkínlódni az egész nyaralást - ami valószínűleg nagyon kimerítő lesz egyébként, már el is képzeltem, hogy pl etetőszékek nélkül egy rémálom lesz végigverekedni az etetéseket (így is elég kemény, mindig majdnem gutaütést kapok, mikor mosolyogva betolják a kis kezüket a gyümölcsjoghurtos pohárba, majd még jobban mosolyogva végighúzzák gyorsan az arcukon és a ruhájukon), aztán ha lemegyünk a nagymamámékhoz a Balatonra, akkor fogalmam sincs, hol fognak aludni délután (nagyon kicsi házuk van Zánkán), btw alvás: a repülő pont akkor száll majd fel, amikor le szoktak feküdni délután; maga lesz a pokol, ha nem alszanak majd rendesen, ebben biztos vagyok.
Na mindegy, igyekszem optimista maradni, bár az a gyanúm például (és emiatt nagyon szomorú vagyok), hogy a Szigetre úgysem tudunk majd kimenni (tavaly annyira terhes voltam, hogy képtelenség lett volna, de amúgy mindig szoktam menni, a legelső óta, számomra is meglepő módon szeretem), mert nem lesz aki vigyázzon a babákra, a pesti családom nem túl babakompatibilis, főleg most, hogy már vadul kúsznak-másznak, meg akaratoskodnak és gyepálják egymást (így már én sem vagyok annyira babakompatibilis, hümm...).
Amúgy meg kéne pakolni (gyűlölök pakolni), meg takarítani, hogy ne hagyjunk a csótányoknak izgalmas terepet, de én a szar éjszakák meg az általános kimerültségem miatt újabban semmire nem vagyok használható, csak lézengek itt és este hétkor azon kezdek gondolkodni, hogy mi a francot csináltam egész nap...
időjárás
Nemtom mit aggódnak New Yorkban, itt folyamatosan életveszélyes hőhullám van...vicces, folyton mindenki az időjárásról kérdezget: meleg van még? még mindig olyan párás? azért néha van lehűlés, nem?
Nos, a sajnálatos tény az, hogy folyamatosan iszonyú meleg van, nincs lehűlés (na jó, októbertől márciusig egész jó az idő, januárban még nulla fok is volt; meg is voltam sértve, hogy nekem itt kabátot kell vennem, hát nem erről volt szó) és ha este nyolckor elmegyünk a boltba a babákkal, akkor a pólómból csavarni lehet a vizet. És persze már megint elromlott a nyavalyás légkondi...
Nos, a sajnálatos tény az, hogy folyamatosan iszonyú meleg van, nincs lehűlés (na jó, októbertől márciusig egész jó az idő, januárban még nulla fok is volt; meg is voltam sértve, hogy nekem itt kabátot kell vennem, hát nem erről volt szó) és ha este nyolckor elmegyünk a boltba a babákkal, akkor a pólómból csavarni lehet a vizet. És persze már megint elromlott a nyavalyás légkondi...
vasárnap, július 24, 2011
az éjszakáim nem szebbek, mint a nappalaitok...
Úristen, ez baromi szar, olyan furán zsibbad a karom.
Jézusom, de hát mi bajod?
Gondolom a hülye antidepresszáns megvonás. De mondom, aki nyolc hónapig hányt, annak kínból nehéz újat mutatni. Egyébként hihetetlen, hogy a terhesség mennyire traumatizáló élmény volt nekem...
Ez a zsibbadás szédüléssel kombinálva tegnap éjfél körül kezdődött (mostanra csak a zsibbadás maradt, éljen), persze meg voltam róla győződve, hogy agyvérzésem lesz valójában és ennek semmi köze az antidepresszáns megvonáshoz, úgyhogy végrendelkeztem Marcinak (mondd el majd a gyerekeknek, hogy nagyon szerettem őket, téged is nagyon szeretlek), majd elaludtam, hogy álmomban érjen a halál...
Először hajnali négykor riadtam fel: Marcika hosszú monológot adott elő (bizonyára arról beszélt, hogy a szubjektum halott).
Kicsivel később újra felébredtem arra, hogy a macska egészen közelről néz az arcomba. Először, félálomban azt gondoltam, hogy hoppá, na tényleg meg fogok halni, a macskák híresek arról, hogy megérzik a halált és ezért őriz Fanni ennyire.
Aztán amikor kicsit kitisztult az agyam és láttam, hogy a macska előre mered a földre, akkor már sejtettem, hogy egy újabb csótánnyal kell megküzdenem (a családban én lettem a csótánykirakó, mivel Marci durva fóbiát fejlesztett ki, mióta megismerkedtünk 10 centis példányokkal is).
Felgyújtottam a villanyt és egészen csinos kis rovart láttam a lámpa környékén. Mivel már szuper módszerem van, ezért hipp-hopp megfogtam és úgy, ahogy voltam (pucéron), szépen kimentem az ajtó elé és elhajítottam.
Ezek után azt álmodtam, hogy az apám öngyilkos lett, de az anyám még élt és az apám halála után hosszan beszéltem neki arról, hogy az apám egy évtizeden át gyötört a baromságaival (tényleg), mire az anyám azt felelte, hogy nahát, észre se vettem (és ez is durván realisztikus volt: az anyám valóban mindig rácsodálkozott az érzelmi abúzusra)...
Kicsivel kellemesebb éjszakákra vágyom, azt hiszem.
Jézusom, de hát mi bajod?
Gondolom a hülye antidepresszáns megvonás. De mondom, aki nyolc hónapig hányt, annak kínból nehéz újat mutatni. Egyébként hihetetlen, hogy a terhesség mennyire traumatizáló élmény volt nekem...
Ez a zsibbadás szédüléssel kombinálva tegnap éjfél körül kezdődött (mostanra csak a zsibbadás maradt, éljen), persze meg voltam róla győződve, hogy agyvérzésem lesz valójában és ennek semmi köze az antidepresszáns megvonáshoz, úgyhogy végrendelkeztem Marcinak (mondd el majd a gyerekeknek, hogy nagyon szerettem őket, téged is nagyon szeretlek), majd elaludtam, hogy álmomban érjen a halál...
Először hajnali négykor riadtam fel: Marcika hosszú monológot adott elő (bizonyára arról beszélt, hogy a szubjektum halott).
Kicsivel később újra felébredtem arra, hogy a macska egészen közelről néz az arcomba. Először, félálomban azt gondoltam, hogy hoppá, na tényleg meg fogok halni, a macskák híresek arról, hogy megérzik a halált és ezért őriz Fanni ennyire.
Aztán amikor kicsit kitisztult az agyam és láttam, hogy a macska előre mered a földre, akkor már sejtettem, hogy egy újabb csótánnyal kell megküzdenem (a családban én lettem a csótánykirakó, mivel Marci durva fóbiát fejlesztett ki, mióta megismerkedtünk 10 centis példányokkal is).
Felgyújtottam a villanyt és egészen csinos kis rovart láttam a lámpa környékén. Mivel már szuper módszerem van, ezért hipp-hopp megfogtam és úgy, ahogy voltam (pucéron), szépen kimentem az ajtó elé és elhajítottam.
Ezek után azt álmodtam, hogy az apám öngyilkos lett, de az anyám még élt és az apám halála után hosszan beszéltem neki arról, hogy az apám egy évtizeden át gyötört a baromságaival (tényleg), mire az anyám azt felelte, hogy nahát, észre se vettem (és ez is durván realisztikus volt: az anyám valóban mindig rácsodálkozott az érzelmi abúzusra)...
Kicsivel kellemesebb éjszakákra vágyom, azt hiszem.
szombat, július 23, 2011
kiegészítés az előzőhöz
Mondjuk jobban együtt érezhetnék a drogosokkal, merhogy három napja (szerintem) az antidepresszáns megvonásom miatt piszkosul szédülök. Utálatos egy dolog, de terhesen hányni rosszabb volt és azt is kibírtam, ez is menni fog asszem.
AW
Hümm, Amy Winehouse, hümm. Nem tehetek róla, de nem érzek különösebb részvétet drogosok és alkoholisták iránt, akármit is csináltak és akármilyen tehetségesek is voltak - a szenvedélybetegség választás, nem egyetlen lehetőség.
Azonkívül van egy csomó zenész, aki nem teszi tönkre magát, nem drogos, nem alkoholista (vagy esetleg leszokik, mint Dave Gahan) és jóval híresebb, mint Amy Winehouse.
Mondjuk Madonna és Paul McCartney....esetleg Mozart.
PS.: Egyébként meg igazából haragszom ezekre az emberekre, mert elherdálják az életüket és közben ott volt az anyám, aki imádott élni, nem volt káros szenvedélye, jóságos volt és különleges és még hatvan éves sem volt, amikor meghalt rákban. Tudom, hogy szerintetek monomániás vagyok az anyám halálával kapcsolatban, de olyan nehéz nem erre gondolni ilyen esetek kapcsán.
PSkieg.: Mozarttal állítólag sok baj volt (bár gondolom nem extasy túladagolásba halt bele). Igen, utána kellett volna nézni, lusta voltam, nem baj, akkor gondoljatok mindig Paul McCartney-ra.
Azonkívül van egy csomó zenész, aki nem teszi tönkre magát, nem drogos, nem alkoholista (vagy esetleg leszokik, mint Dave Gahan) és jóval híresebb, mint Amy Winehouse.
Mondjuk Madonna és Paul McCartney....esetleg Mozart.
PS.: Egyébként meg igazából haragszom ezekre az emberekre, mert elherdálják az életüket és közben ott volt az anyám, aki imádott élni, nem volt káros szenvedélye, jóságos volt és különleges és még hatvan éves sem volt, amikor meghalt rákban. Tudom, hogy szerintetek monomániás vagyok az anyám halálával kapcsolatban, de olyan nehéz nem erre gondolni ilyen esetek kapcsán.
PSkieg.: Mozarttal állítólag sok baj volt (bár gondolom nem extasy túladagolásba halt bele). Igen, utána kellett volna nézni, lusta voltam, nem baj, akkor gondoljatok mindig Paul McCartney-ra.
péntek, július 22, 2011
"What you share with the world is what it keeps of you" (btbff*)
Nem szeretek patetikus lenni, de asszem az ilyen pillanatokért érdemes élni: Léna evés közben rámosolygott Marcikára, Marcika visszamosolygott rá, aztán megfogták egymás kezét.
*born together best friends forever
*born together best friends forever
úristen
Miii? Jövő vasárnap hazamegyünk?! Ezt most nem mondod komolyan! Ez hihetetlen, nekem valahogy megállt az idő és mindig azt képzelem, hogy még két hét...úristen. Úristen. Elkezdem összeírni, hogy mit kell hazavinni.
nyiffnyaff
hát igen, a konditerem az tök jó, de én meg be vagyok ide zárva a babákkal - Marci folyton dolgozik, nemigen jön haza felügyelni őket, hogy én elmehessek valahova. persze mehetnék hajnalban, de nem bírok felkelni; párszor voltam, de aztán valahogy mindig elmaradnak ezek a dolgok. meg persze tornázhatnék itthon, de az istennek se bírom rávenni magam.
viszont folytam* hat kilót egy hónap alatt; mondjuk még így is rengeteget kell, mert nagyon elhagytam magam az utóbbi fél évben, de azért ez a pár kiló már doppingol, hogy folytassam. mondjuk ha hazamegyünk, akkor biztos rémesen sokat fogok enni.
amikor nagyon utálom magam, akkor mindig vadul sminkelni kezdek, meg vettem magamnak pár új ruhát a neten. mondjuk vicces, amikor itt ülök kiglancolva és tiszta köpés valamelyik szép, új ruhám:D
a hasam kicsit kisebb lett, de még mindig rosszul vagyok tőle...
*szerintem igen vicces elírás, nem javítom ki
viszont folytam* hat kilót egy hónap alatt; mondjuk még így is rengeteget kell, mert nagyon elhagytam magam az utóbbi fél évben, de azért ez a pár kiló már doppingol, hogy folytassam. mondjuk ha hazamegyünk, akkor biztos rémesen sokat fogok enni.
amikor nagyon utálom magam, akkor mindig vadul sminkelni kezdek, meg vettem magamnak pár új ruhát a neten. mondjuk vicces, amikor itt ülök kiglancolva és tiszta köpés valamelyik szép, új ruhám:D
a hasam kicsit kisebb lett, de még mindig rosszul vagyok tőle...
*szerintem igen vicces elírás, nem javítom ki
(s)iker vol. 2871465
Léna szokta nézni a tévét a karámból: ül a földön és tátott szájjal bámulja, aztán időnként felnevet, de valahogy mindig rosszkor. A múltkor épp akkor kezdett hangosan nevetni, mikor erről a fickóról beszéltek a hírekben.
(s)iker vol. 2871464
esténként én rendszeresen örökbe akarom adni őket:)
nálunk most az a nagy probléma, hogy Marcika gyötri Lénát és nem lehet őket egy helyen tartani, mert szegény Léna nagyon kikészül, mikor Marcika rámászik és húzza a haját (egyébként tényleg tök brutális, nekem is szokta húzni a hajam, tudom mit beszélek:)).
ma fegyelmeztem és rácsaptam a fenekére, de azt hitte, hogy játszunk (egyáltalán nem volt erős persze) és kacarászott:D kicsit aggaszt a helyzet, meg az nekem marha fárasztó, hogy egyiktől a másikig kell rohangálnom.
egyébként kézben már őket sem lehet etetni, iszonyú rosszak, ugrálnak, piszkálnak mindent, rémes:) ja és igen, a hülyeséget, azt mindig hamar eltanulják egymástól, hogyne.
nálunk most az a nagy probléma, hogy Marcika gyötri Lénát és nem lehet őket egy helyen tartani, mert szegény Léna nagyon kikészül, mikor Marcika rámászik és húzza a haját (egyébként tényleg tök brutális, nekem is szokta húzni a hajam, tudom mit beszélek:)).
ma fegyelmeztem és rácsaptam a fenekére, de azt hitte, hogy játszunk (egyáltalán nem volt erős persze) és kacarászott:D kicsit aggaszt a helyzet, meg az nekem marha fárasztó, hogy egyiktől a másikig kell rohangálnom.
egyébként kézben már őket sem lehet etetni, iszonyú rosszak, ugrálnak, piszkálnak mindent, rémes:) ja és igen, a hülyeséget, azt mindig hamar eltanulják egymástól, hogyne.
csütörtök, július 21, 2011
"Birth and copulation and death. That's all, that's all, that's all."
Eh, feleim, hát nem kell erre az internetre ennyi blog, hát ugyanazt írjuk mindannyian.
Szerintem legyen egy nagy blog, sok kicsi történettel, mert ahogy olvasom, mindig mindenhol mindenkivel ugyanaz történik: születés, halál, szakítás, megcsalás, szerelem, gyötrelem, küzdelem, némi vidámság, születés, halál, szakítás, megcsalás, szerelem, gyötrelem, küzdelem, némi vidámság, születés, halál, szakí...
Aki meg azt képzeli, hogy olyan nagyon különbözik másoktól, hát...azt úgy egy hónap konstans blogolvasásra ítélem; be fogja látni, hogyaszongya te sem vagy más...
Szerintem legyen egy nagy blog, sok kicsi történettel, mert ahogy olvasom, mindig mindenhol mindenkivel ugyanaz történik: születés, halál, szakítás, megcsalás, szerelem, gyötrelem, küzdelem, némi vidámság, születés, halál, szakítás, megcsalás, szerelem, gyötrelem, küzdelem, némi vidámság, születés, halál, szakí...
Aki meg azt képzeli, hogy olyan nagyon különbözik másoktól, hát...azt úgy egy hónap konstans blogolvasásra ítélem; be fogja látni, hogyaszongya te sem vagy más...
skeletons, cupboard, blog
Az előző leírásból rájöttem, hogy ez a blog tulajdonképpen elég sokkoló...még sose gondoltam ezt végig, de a mi családunkban annyi csontváz van a szekrényben, hogy más családoknak is adhatnánk belőlük, csak, hogy ne unatkozzanak...
Mondjuk az apámnak mindig az volt az elve, hogy meg kell nekünk mutatni, hogy az élet milyen nehéz és kegyetlen és igazságtalan. Vajon az ablakból is nevelő célzattal ugrott ki?
Mondjuk az apámnak mindig az volt az elve, hogy meg kell nekünk mutatni, hogy az élet milyen nehéz és kegyetlen és igazságtalan. Vajon az ablakból is nevelő célzattal ugrott ki?
"They fuck you up, your mum and dad. They may not mean to, but they do."
szegény nagymamámat most megsajnáltam, igyekszem megértően bánni vele, elég pocsék élete van/volt, nyilván nem véletlenül ilyen, amilyen: öngyilkos lett az apja és most a fia is, volt egy elviselhetetlen, betegesen féltékeny férje - aki ha jól tudom, ivott is -, a lánya (a nagynéném) sclerosisos, már alig tud járni, szóval megpróbálta az élet rendesen - jó, nem mondom, hogy ezért fel lehet menteni minden felelősség alól, de legalább van rá magyarázat, hogy miért olyan, amilyen. egyébként aki találkozik vele, az mind odavan, hogy milyen kedves, aranyos és persze az is, de időnként tényleg olyan gonosz, hogy csak nézek - persze azt hiszem ez inkább tudatlanságból fakad, nem valódi rosszindulatból...
szerda, július 20, 2011
hajrá, kutyák
Luca blogjában valaki az állatvilág szégyenének nevezte a macskát; erre inkább nem mondok semmit; na jó, de, esetleg ennyit: hajrá, kutyák, gyerünk, lehet a macska után csinálni.
PS.: találtam még egy jót.
PS.: találtam még egy jót.
(s)iker vol. 2871463
Ennyi még belefér, nem? Végül is kilenc hónap alatt csak egy ilyen volt...
Na. Tegnap megtapasztalhattuk, milyen is az élete a rosszul alvó babák szüleinek: Léna kilenctől éjfélig megállás nélkül ordított mint a sakál, nem értettük mi baja, kicsit aggódtunk, hogy beteg, hogy fáj a hasa, simogattuk a hasát, ringattuk, ordított tovább.
Gondoltuk, biztos fáj a foga, bekenegettük, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Aztán hurcoltuk ide-oda, bevittük a mi szobánkba, mert szegény Marcika nagyon mocorgott (hihetetlen, de tulajdonképpen végig aludt az üvöltésben), megitattuk, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Végül hagytuk ordítani, aztán hirtelen, mintha elvágták volna, abbahagyta.
Mondjuk egész éjjel nem mertük lehúzni a vécét, nem mentünk ki a konyhába és kikapcsoltuk a légkondit is - rettegtünk, hogy felébred a zajokra; úristen, micsoda terrorista egy rosszul alvó csecsemő.
Gondoltuk, biztos fáj a foga, bekenegettük, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Aztán hurcoltuk ide-oda, bevittük a mi szobánkba, mert szegény Marcika nagyon mocorgott (hihetetlen, de tulajdonképpen végig aludt az üvöltésben), megitattuk, simogattuk, ringattuk, ordított tovább.
Végül hagytuk ordítani, aztán hirtelen, mintha elvágták volna, abbahagyta.
Mondjuk egész éjjel nem mertük lehúzni a vécét, nem mentünk ki a konyhába és kikapcsoltuk a légkondit is - rettegtünk, hogy felébred a zajokra; úristen, micsoda terrorista egy rosszul alvó csecsemő.
kedd, július 19, 2011
(s)iker vol. 2871462
Marcika ma odacsapta Léna fejét az ajtóhoz, úgyhogy lassan muszáj lesz venni neki egy ilyet.
(s)iker vol. 2871461
Érdekes egyébként, hogy most mintha szerepet cseréltek volna: Léna lett a szende, szelíd, gyöngéden gügyögő kislány, Marcika meg a szobából ezerrel négykézláb kivágtató, Lénát gyepáló, vad kisfiú.
beteg
Jó, tudom, szerintetek nem vagyok normális, hogy ilyesmikkel foglalkozom, illetve ilyesmiken gondolkodom, de szerintem sok szülő titkos félelme, hogy a gyereke valami abnormális, ijesztő szörnnyé válik...igazából most nem is ez a konkrét eset érdekes számomra, hanem inkább az, hogy vajon ezek a dolgok mennyire megelőzhetők? Mi van, ha az ilyen tébolyok genetikusak? Mi van, ha semmit nem számít, hogy nagyon szereted a gyereked és odafigyelsz rá, beszélgetsz meg játszol vele és együtt nézitek a tévét és megbeszélitek az olvasmányait meg felvilágosítod szexuálisan? Mi van, ha akkor is megtörténik ilyesmi ha elég jó szülő vagy?
hétfő, július 18, 2011
(s)iker vol. 2871460
Jaj, feküdjenek már le, megőrülök.
Persze, aztán majd fél óra múlva meg nyavalyogsz, hogy mennyire hiányoznak.
Persze, aztán majd fél óra múlva meg nyavalyogsz, hogy mennyire hiányoznak.
"Now, explain it to me like I'm a four-year-old"
Bár bizonyos blogbejegyzések sikeresen felnyitották a szemem. Tanulságos mások nyomorán szomorkodni. Vagy éppen mosolyogni egyet.
Azóta ezen gondolkodom, mióta megkaptam ezt a levelet. Miért, miért, miért ilyen gonoszak egymással az emberek? Hogy lehet ilyet leírni? Mitől lesz valaki ilyen rosszindulatú? Lehet, hogy naiv vagyok, de nem tudom ezt megérteni. És vajon min mosolygott ez a kedves ember? Az apám öngyilkosságán? Az anyám halálán? (Más nyomor most hirtelen nem jut eszembe a közelmúltból...)
Azóta ezen gondolkodom, mióta megkaptam ezt a levelet. Miért, miért, miért ilyen gonoszak egymással az emberek? Hogy lehet ilyet leírni? Mitől lesz valaki ilyen rosszindulatú? Lehet, hogy naiv vagyok, de nem tudom ezt megérteni. És vajon min mosolygott ez a kedves ember? Az apám öngyilkosságán? Az anyám halálán? (Más nyomor most hirtelen nem jut eszembe a közelmúltból...)
x
Ma volt a hagyatéki tárgyalás. Azt hiszem, hogy a hagyatéki tárgyalás (a legegyszerűbb) temetéssel együtt legalább fél millió forint volt, de inkább egy kicsit több.
Egyszerűen nem értem, hogy a nyugdíjasoknak erre hogy van pénze és őket ki és miből temeti el. (Hozzáteszem, ha nem lenne bátyám, én se tudtam volna eltemettetni az apámat.)
Egyébként meg lehet, hogy egyesek kiborulnak majd ettől, de szerintem iszonyú nagy baromság a temetés, meg egy rakás pénz elköltése erre. Az esküvői pénzherdálást ugyanilyennek tartom. Szerintem tökéletesen meg lehet emlékezni nagy napokról hatalmas összegek nélkül, lehet emlékezetes, jó bulikat rendezni nulla forintból is és - mivel a temetés rítusa szerintem is fontos - simán be lehet szórni valakinek a hamvait a Balatonba, mindenféle papok és misék és fejfák és kripták nélkül is.
Persze a nagymamám már előadta, hogy a pénzt, amit örököltünk, azt költsük a sír bebetonozására (!!), mert le fog süllyedni és akkor juj, mi lesz. Hát nemtom; ha valamire költeni szeretnék, az pl a balatoni ház helyrepofozása. Meg nem lebomló pelenkák és tápszer a babáknak.
Nem attól emlékszik az ember egy kedves halottjára, hogy van neki valahol egy síremléke elmés felirattal, nem?
Egyszerűen nem értem, hogy a nyugdíjasoknak erre hogy van pénze és őket ki és miből temeti el. (Hozzáteszem, ha nem lenne bátyám, én se tudtam volna eltemettetni az apámat.)
Egyébként meg lehet, hogy egyesek kiborulnak majd ettől, de szerintem iszonyú nagy baromság a temetés, meg egy rakás pénz elköltése erre. Az esküvői pénzherdálást ugyanilyennek tartom. Szerintem tökéletesen meg lehet emlékezni nagy napokról hatalmas összegek nélkül, lehet emlékezetes, jó bulikat rendezni nulla forintból is és - mivel a temetés rítusa szerintem is fontos - simán be lehet szórni valakinek a hamvait a Balatonba, mindenféle papok és misék és fejfák és kripták nélkül is.
Persze a nagymamám már előadta, hogy a pénzt, amit örököltünk, azt költsük a sír bebetonozására (!!), mert le fog süllyedni és akkor juj, mi lesz. Hát nemtom; ha valamire költeni szeretnék, az pl a balatoni ház helyrepofozása. Meg nem lebomló pelenkák és tápszer a babáknak.
Nem attól emlékszik az ember egy kedves halottjára, hogy van neki valahol egy síremléke elmés felirattal, nem?
csudás vasárnap
Több sebből vérezve és kínosan sóhajtozva meg bocsánatkérően távoztunk tegnap Fanni leendő pótgazdájától (akinek van egy Wolfgang Pauli nevű csodaszép fehér cicája).
Fanni szépen bemutatkozott: odafelé összepisilte magát a hordozóban (ilyen még sohasem történt), ott összebalhézott Wolfgang Paulival, majd engem véresre karmolt, mikor visszatettem a hordozóba...Pedig csak szoktatni akartuk az új helyéhez.
Szerintem sajnos maradandó lelki károsodást szenvedett a repülőúton tavaly augusztusban és amúgy is elég neurotikus volt (ezekkel a kóbor macskákkal sosem tudhassa az ember), szóval valószínűleg nagyon rosszat tesz majd neki, hogy itthagyjuk, de nincs mit tenni: augusztusban a legtöbb légitársaság nem visz állatot (túl meleg van és a tranzitoknál a bőröndök között, a forró aszfalton tartanák őket egy darabig, amitől szépen mind elpatkolnának), ráadásul baromi sokba került Fannikát kihozni ide, meg aztán így is őrület lesz a Debrecen-Budapest-Zánka turnénk a két gyerekkel, kocsi nélkül, úristen. (Szerintetek fel tudunk tenni egy ikerbabakocsit bármilyen járműre otthon? Költői kérdés.)
Fanni szépen bemutatkozott: odafelé összepisilte magát a hordozóban (ilyen még sohasem történt), ott összebalhézott Wolfgang Paulival, majd engem véresre karmolt, mikor visszatettem a hordozóba...Pedig csak szoktatni akartuk az új helyéhez.
Szerintem sajnos maradandó lelki károsodást szenvedett a repülőúton tavaly augusztusban és amúgy is elég neurotikus volt (ezekkel a kóbor macskákkal sosem tudhassa az ember), szóval valószínűleg nagyon rosszat tesz majd neki, hogy itthagyjuk, de nincs mit tenni: augusztusban a legtöbb légitársaság nem visz állatot (túl meleg van és a tranzitoknál a bőröndök között, a forró aszfalton tartanák őket egy darabig, amitől szépen mind elpatkolnának), ráadásul baromi sokba került Fannikát kihozni ide, meg aztán így is őrület lesz a Debrecen-Budapest-Zánka turnénk a két gyerekkel, kocsi nélkül, úristen. (Szerintetek fel tudunk tenni egy ikerbabakocsit bármilyen járműre otthon? Költői kérdés.)
vasárnap, július 17, 2011
ima
Istenem add, hogy hamar kinőjék ezeket a borzalmas textilpelenkákat és újra visszatérhessek az eldobható, nem lebomló, környezetszennyező pelenkákhoz, amik nem áznak át öt percenként, köszönöm.
barátságtalan
Látod, na ezért nem hiszek már egyáltalán a barátságban. Valahogy mindig mindenkiről kiderül végül, hogy nem szeret eléggé, egyáltalán nem önzetlen és tulajdonképpen nem is kíváncsi rád. Haverkodni lehet, de nem kell túl sokat várni senkitől sem, kivéve mondjuk a szerelmedtől - a szerelmesek azért általában számíthatnak egymásra.
CA-ügy tényleg over
Na, ma kiengedték a szörnyet és eszméletlen, hogy mekkora hisztéria van, rengetegen őrjöngenek a börtön előtt (btw én nem értem, hogy érnek erre rá), a csajt meg úgy vitték ismeretlen helyre, hogy egyik kocsiból a másikba ültették és egyik repülőtérről a másikra vitték (közben média helikopterek követték őket, elképesztő), úgyhogy most senki nem tudja, hol van. Valószínű mondjuk, hogy elment Orlandoból, mert félő, hogy ha ottmarad, meglincselik: egy nőt, aki állítólag hasonlít rá, már megtámadott valami másik nő egy benzinkútnál. Van most egy csoport a Facebookon, a Boycott Casey Anthony, ami arra buzdít, hogy semmit ne vegyünk meg, amivel esélye van a hápénak pénzt csinálni a kislánya halálából.
Nos, szerintem ezt ki kéne terjeszteni arra, hogy senki ne nézzen semmilyen műsort, amiben szerepel, ne menjen oda a börtönhöz, ne tiltakozzon a jogrendszer ellen, egyszóval ne foglalkozzon ezzel a csajjal. Mivel súlyosan nárcisztikus, ez lenne neki az igazi büntetés - a baj viszont az, hogy egyes tévéadóknak ez az ügy olyan nézettséget csinált, hogy majd hülyék lesznek nem beszámolni róla részletesen: az HLN adó olyan odaadóan tálalta az egész tárgyalást, hogy át is keresztelték Casey Anthony adóra. Mondjuk én sajnálom őket: mi a franc lesz most velük, hogy CA kiszabadult? Miről fognak beszélni? Hihetetlen egyébként, hogy mióta meghozták az ítéletet, azóta is folyamatosan ezt nyomják, elemzik a börtönben felvett látogatásokat, a börtönből írt leveleit, a csaj testbeszédét, sminkjét, öltözködését. Vajon mikor unják meg ezt az emberek?
A magam részéről én már eléggé belefáradtam, de tény, hogy az ember eléggé fixált marad, én legfőképp azért, mert meg akarom érteni, hogy valaki miért öli meg a lányát és miért hazudik róla és miért nárcisztikus és miért érzéketlen és miért nem találják bűnösnek ezek után...
Nos, szerintem ezt ki kéne terjeszteni arra, hogy senki ne nézzen semmilyen műsort, amiben szerepel, ne menjen oda a börtönhöz, ne tiltakozzon a jogrendszer ellen, egyszóval ne foglalkozzon ezzel a csajjal. Mivel súlyosan nárcisztikus, ez lenne neki az igazi büntetés - a baj viszont az, hogy egyes tévéadóknak ez az ügy olyan nézettséget csinált, hogy majd hülyék lesznek nem beszámolni róla részletesen: az HLN adó olyan odaadóan tálalta az egész tárgyalást, hogy át is keresztelték Casey Anthony adóra. Mondjuk én sajnálom őket: mi a franc lesz most velük, hogy CA kiszabadult? Miről fognak beszélni? Hihetetlen egyébként, hogy mióta meghozták az ítéletet, azóta is folyamatosan ezt nyomják, elemzik a börtönben felvett látogatásokat, a börtönből írt leveleit, a csaj testbeszédét, sminkjét, öltözködését. Vajon mikor unják meg ezt az emberek?
A magam részéről én már eléggé belefáradtam, de tény, hogy az ember eléggé fixált marad, én legfőképp azért, mert meg akarom érteni, hogy valaki miért öli meg a lányát és miért hazudik róla és miért nárcisztikus és miért érzéketlen és miért nem találják bűnösnek ezek után...
szombat, július 16, 2011
méghogy az ember nem változik (morogva el)
ilyet írtam, hogy legéppuskáznám a kismamákat*? jézusom, ez rémes, nem is emlékszem. hát, az tény, hogy azelőtt nem voltam gyerekbarát, persze csak azért, mert fogalmam se volt, hogy milyen is egy gyerek - a családban senkinek nem volt soha az anyámon kívül (persze ettől még azért szerethettem volna őket).
mostanra már nagyon örülök, hogy szültem, szeretem nagyon a babákat, meg valahogy az emberbe új, jó érzések költöznek mások iránt is: pl nagy empátiát érzek más szülők iránt, meg tetszenek a gyerekek, olyan kis viccesek, aranyosak.
én régebben el sem tudtam képzelni, hogy majd nekem is lesz gyerekem - illetve főként azt nem tudtam elképzelni, hogy valaha találok valaki olyat, akiben megbízom annyira, hogy szüljek neki...
*Mondjuk ezek után nem csoda, ha valamiféle üzenetként fogom fel, hogy éppen nekem születtek ikreim...
mostanra már nagyon örülök, hogy szültem, szeretem nagyon a babákat, meg valahogy az emberbe új, jó érzések költöznek mások iránt is: pl nagy empátiát érzek más szülők iránt, meg tetszenek a gyerekek, olyan kis viccesek, aranyosak.
én régebben el sem tudtam képzelni, hogy majd nekem is lesz gyerekem - illetve főként azt nem tudtam elképzelni, hogy valaha találok valaki olyat, akiben megbízom annyira, hogy szüljek neki...
*Mondjuk ezek után nem csoda, ha valamiféle üzenetként fogom fel, hogy éppen nekem születtek ikreim...
péntek, július 15, 2011
sorstárs
Megint kaptunk ajándékba babaruhákat - egy hármasikres anyukától.
Vicces volt, ahogy megbeszéltük, hogy ki hogyan és mitől hányt egyfolytában a terhessége alatt. Végre nem csak az áldott állapotról hallgattam lelkes beszámolót; ráadásul ő is azt mondta, amit én: azért nem akar még egy fiút (három lánya van, jesus), mert retteg, hogy megint három lesz (spontán hármasikrek voltak, szóval van esélye újabb multipackre) és mert olyan pokoli élmény volt a terhesség, hogy ő azt nem csinálja végig még egyszer.
Úgy tűnik, a gyerekorvosunknak mégse volt igaza mikor azt mondta, hogy Amerikában nagyon jól csillapítják a vészes hányós tüneteket. Ja, ez a szerencsétlen nő még egy hónapot kórházban is volt - szerencsére én ezt kihagytam - és persze császározták - na, azt se bánom, hogy császárban nem volt részem.
Császárról jut eszembe: szerintem mindenkinek meggyőződése, hogy aki ikreket szül, az attól kezdve nem tud szexuális életet élni, mert nem érez semmit; csak úgy mondom, hogy ez nagy butaság, minden tök olyan, mint régen, csak a kurva hasam nem akar eltűnni...
PS.: Ja, tök érdekes volt, amit ez a nőci mondott, hogyaszongya ő sosem akarna egy gyereket, mert az sokkal nagyobb munka, mint az ikrek, mivel az ikrek függetlenek, tök jól eljátszanak egymással és keveset nyaggatják a szüleiket.
Vicces volt, ahogy megbeszéltük, hogy ki hogyan és mitől hányt egyfolytában a terhessége alatt. Végre nem csak az áldott állapotról hallgattam lelkes beszámolót; ráadásul ő is azt mondta, amit én: azért nem akar még egy fiút (három lánya van, jesus), mert retteg, hogy megint három lesz (spontán hármasikrek voltak, szóval van esélye újabb multipackre) és mert olyan pokoli élmény volt a terhesség, hogy ő azt nem csinálja végig még egyszer.
Úgy tűnik, a gyerekorvosunknak mégse volt igaza mikor azt mondta, hogy Amerikában nagyon jól csillapítják a vészes hányós tüneteket. Ja, ez a szerencsétlen nő még egy hónapot kórházban is volt - szerencsére én ezt kihagytam - és persze császározták - na, azt se bánom, hogy császárban nem volt részem.
Császárról jut eszembe: szerintem mindenkinek meggyőződése, hogy aki ikreket szül, az attól kezdve nem tud szexuális életet élni, mert nem érez semmit; csak úgy mondom, hogy ez nagy butaság, minden tök olyan, mint régen, csak a kurva hasam nem akar eltűnni...
PS.: Ja, tök érdekes volt, amit ez a nőci mondott, hogyaszongya ő sosem akarna egy gyereket, mert az sokkal nagyobb munka, mint az ikrek, mivel az ikrek függetlenek, tök jól eljátszanak egymással és keveset nyaggatják a szüleiket.
csütörtök, július 14, 2011
bunkó szubtrópusi nyár
Mindenhol azt olvasom, hogy az emberek utálják a légkondit, hát nemtom feleim, ezt csak azért mondjátok, mert még nem voltatok Houstonban: Marci néha kitalálja, hogy a kocsiban kikapcsolja a légkondit " legyen kicsit normális levegő" felkiáltással és én kábé egy perc múlva kezdek sikoltozni, hogy azonnal kapcsolja vissza, mert megfulladok; valahogy ez a párás levegő iszonyú fojtogató, aszongyák ez nedves, szubtrópusi éghajlat, istenem, remélem legközelebb a mérsékelt éghajlati övbe költözünk, gyűlölöm a meleget. A melegtől az ember buta, izzadt, tehetetlen és tespedt lesz.
mások álmainál már csak mások problémái unalmasabbak...
Ne aggódjatok, nem váltok át gyászblogba, ahogy nem váltottam kismama blogba sem.
Mindjárt el is mesélem például, hogy azt álmodtam, hogy hibátlan lett a matek dolgozatom.
Ja és amúgy meg most már van nekem ilyenem, yea - lehet nélküle élni, de minek? (Na jó, azért a magyar fordítással is el lehet tengődni egy darabig...)
Hát kellett ez nektek?
Mindjárt el is mesélem például, hogy azt álmodtam, hogy hibátlan lett a matek dolgozatom.
Ja és amúgy meg most már van nekem ilyenem, yea - lehet nélküle élni, de minek? (Na jó, azért a magyar fordítással is el lehet tengődni egy darabig...)
Hát kellett ez nektek?
"nekem nincs apukám anyukám"
Állítólag egy rokon azt mondta az esküvőjükön, hogy milyen szép emberpár! Az ilyeneknek kell szaporodni...
szerda, július 13, 2011
(s)iker vol. 2871458
Asszem elérkezett az az idő, amitől tartottam: most valahogy nagyon igénylik a külön-külön szeretgetést és nagy balhé van, ha nem kapják meg; márpedig nem kapják annyira, amennyire szeretnék, mert csak két karom van (kár).
És pont az van, amit már írtam, hogy ha épp az egyiket szeretgetem, akkor bűntudatom van a másik miatt (aki általában rikácsolva követeli, hogy őt is, őt is), hát, nem egyszerű.
Ja és mostanában kezdik felfedezni a macskát: szegény Fanni már akkor menekül, ha ránéznek, pedig Lénát nagyon érdekli és még akkor is szerelmesen nézi a macska párnáját az ablakban, ha Fanni éppen nem fekszik rajta.
És pont az van, amit már írtam, hogy ha épp az egyiket szeretgetem, akkor bűntudatom van a másik miatt (aki általában rikácsolva követeli, hogy őt is, őt is), hát, nem egyszerű.
Ja és mostanában kezdik felfedezni a macskát: szegény Fanni már akkor menekül, ha ránéznek, pedig Lénát nagyon érdekli és még akkor is szerelmesen nézi a macska párnáját az ablakban, ha Fanni éppen nem fekszik rajta.
"dobd ki a régi életed"
egyébként meg hihetetlen, hogy nekem mindig gyakorló elmebetegekkel kell küzdenem. pocsék karma.
Persze hamarabb is eszembe juthatott volna, amit István mondott még annak idején, mikor folyton valami hibbant követett a városban, hogyaszongya előző életedben nyilván ápoló voltál...
Persze hamarabb is eszembe juthatott volna, amit István mondott még annak idején, mikor folyton valami hibbant követett a városban, hogyaszongya előző életedben nyilván ápoló voltál...
ahogy a dolgok vannak
Wow, 3000 bejegyzés. Micsoda grafomán figura vagyok. Szeretem a blogomat, jó itt nyavalyogni.
Épp zuhog (tudjátok, itt hiába esik, csak még melegebb van tőle és bejönnek az emberevő csótányok, de imádom az esőt), meghalt a tévé, pedig még mindig csüngök a tárgyalás utórezgésein (tudom, ti már unjátok): az esküdtek kezdenek visszakozni, elég durva - kábé mintha azt mondanák, hogy bocs, tényleg ő a gyilkos, elnézést, elcsesztük...
Állítólag az amerikaiak kétharmada teljesen biztos benne, hogy a csaj a gyilkos és egyre nagyobb hiszti van emiatt.
Persze nem kéne folyton ezt néznem, mert majd megszakad a szívem a gyönyörű kislányért és amúgy is van min vekengenem, például mostanában rettenetesen hiányzik az apám és nagyon sokat gondolok rá, meg nézegetem a családi képeket, Léna az anyámra is hasonlít nagyon, tök jó, az anyám gyönyörű volt fiatalon*, majd egyszer megmutatom.
Olyan jó visszagondolni az apámra, ahogy nevet, ahogy örül a karácsonyi ajándékainak, ahogy meglepődik, hitetlenkedik, mérgelődik, ahogy él...az anyám halála után összesen egyszer láttam nevetni, mert ő igazából akkortól egy szellem volt: nem volt jelen, nem volt velünk, nem érdekelte senki és semmi és a végére már nem is tett úgy, mintha érdekelné.
Kiabáltam vele, könyörögtem, zsaroltam, kérleltem, sírva balhéztam, hogy menjen orvoshoz, de nem akart jobban lenni, nem akart semmit csinálni, nem akart élni.
És az anyám is rettenetesen hiányzik már megint, énnemtom, ezek sose múlnak el? Vagy túl nagy sokk volt, hogy három év leforgása alatt mindketten meghaltak? Még meg se tudtam gyászolni az egyikőjüket, már meghalt a másik. Közben az anyám testvére, a nagybátyám is meghalt, őt is nagyon szerettem, hihetetlen, olyan, mintha háború lett volna, sorra elveszítettem a családom jelentős részét.
Egyébként az élet változatlanul nehéz a babákkal: újabban csak elválasztva játszanak, mert ha összerakom őket, akkor Marcika vadul megmássza Lénát és rángatja a haját, Léna meg ordít mint a sakál, pokoli. Remélem ez hamarosan megváltozik, nem szeretnék olyan testvéreket, akiket nem lehet összeereszteni, minek akkor a testvér? Ja, amúgy vasárnap voltunk úszni, ők is pancsoltak úszógumival, isteni helyesek voltak.
*nagypapa szerint:
A tőlem származó költői művek
Között Zsuzsánna a legsikerültebb,
A legművészibb, bár - mi tagadás -
Nem tudatos mű; - spontán alkotás.
A szépen ívelt száj, sötét szemek,
A gömbölyű arc, a napsütötte homlok,
A csöppnyi láb, keménykötésű combok, -
Minden kis része egy-egy műremek.
S a részletek tökéletes aránya!
Dicsekvés, vagy sem, - ő is apja lánya!
Persze még
Nem láthatom tisztán jellemét.
Kicsinyke ő még, rövid költemény.
Egyéves lesz november elsején.
Épp zuhog (tudjátok, itt hiába esik, csak még melegebb van tőle és bejönnek az emberevő csótányok, de imádom az esőt), meghalt a tévé, pedig még mindig csüngök a tárgyalás utórezgésein (tudom, ti már unjátok): az esküdtek kezdenek visszakozni, elég durva - kábé mintha azt mondanák, hogy bocs, tényleg ő a gyilkos, elnézést, elcsesztük...
Állítólag az amerikaiak kétharmada teljesen biztos benne, hogy a csaj a gyilkos és egyre nagyobb hiszti van emiatt.
Persze nem kéne folyton ezt néznem, mert majd megszakad a szívem a gyönyörű kislányért és amúgy is van min vekengenem, például mostanában rettenetesen hiányzik az apám és nagyon sokat gondolok rá, meg nézegetem a családi képeket, Léna az anyámra is hasonlít nagyon, tök jó, az anyám gyönyörű volt fiatalon*, majd egyszer megmutatom.
Olyan jó visszagondolni az apámra, ahogy nevet, ahogy örül a karácsonyi ajándékainak, ahogy meglepődik, hitetlenkedik, mérgelődik, ahogy él...az anyám halála után összesen egyszer láttam nevetni, mert ő igazából akkortól egy szellem volt: nem volt jelen, nem volt velünk, nem érdekelte senki és semmi és a végére már nem is tett úgy, mintha érdekelné.
Kiabáltam vele, könyörögtem, zsaroltam, kérleltem, sírva balhéztam, hogy menjen orvoshoz, de nem akart jobban lenni, nem akart semmit csinálni, nem akart élni.
És az anyám is rettenetesen hiányzik már megint, énnemtom, ezek sose múlnak el? Vagy túl nagy sokk volt, hogy három év leforgása alatt mindketten meghaltak? Még meg se tudtam gyászolni az egyikőjüket, már meghalt a másik. Közben az anyám testvére, a nagybátyám is meghalt, őt is nagyon szerettem, hihetetlen, olyan, mintha háború lett volna, sorra elveszítettem a családom jelentős részét.
Egyébként az élet változatlanul nehéz a babákkal: újabban csak elválasztva játszanak, mert ha összerakom őket, akkor Marcika vadul megmássza Lénát és rángatja a haját, Léna meg ordít mint a sakál, pokoli. Remélem ez hamarosan megváltozik, nem szeretnék olyan testvéreket, akiket nem lehet összeereszteni, minek akkor a testvér? Ja, amúgy vasárnap voltunk úszni, ők is pancsoltak úszógumival, isteni helyesek voltak.
*nagypapa szerint:
A tőlem származó költői művek
Között Zsuzsánna a legsikerültebb,
A legművészibb, bár - mi tagadás -
Nem tudatos mű; - spontán alkotás.
A szépen ívelt száj, sötét szemek,
A gömbölyű arc, a napsütötte homlok,
A csöppnyi láb, keménykötésű combok, -
Minden kis része egy-egy műremek.
S a részletek tökéletes aránya!
Dicsekvés, vagy sem, - ő is apja lánya!
Persze még
Nem láthatom tisztán jellemét.
Kicsinyke ő még, rövid költemény.
Egyéves lesz november elsején.
kedd, július 12, 2011
"Miért mondottál rosszat nékem? Én nem bántottalak, barátom"
Kaptam új gyűlölködő levelet.
Szegények, akik meg akarnak sérteni és nem sikerül nekik...ami nem vagyok, azzal nem lehet megbántani. Tavaly is volt ez a Mamzeles utálkozás (megírtam Mamzelnek, hogy nem tetszik ahogy viselkedik és nem szeretem, hogy kedves embereket piszkál) és Mamzel akkor íratott rólam fikapostot az egyik haverjával és azon is tök jól szórakoztam, mert világosan látszott, hogy fogalmuk sincs semmiről velem kapcsolatban.
Csak olyasmin tudok megsértődni, ami betalál, amihez közöm van: ha valaki lebüdöskurváz, meg lebutáz, meg lelelkiszegényez, most azzal mit foglalkozzak? Ezért nem értettem soha a kurvaanyádon ölre menő embereket - hiszen az anyám nagyszerű ember marad attól, hogy valaki primitív módon meg akart sérteni engem...
Szegények, akik meg akarnak sérteni és nem sikerül nekik...ami nem vagyok, azzal nem lehet megbántani. Tavaly is volt ez a Mamzeles utálkozás (megírtam Mamzelnek, hogy nem tetszik ahogy viselkedik és nem szeretem, hogy kedves embereket piszkál) és Mamzel akkor íratott rólam fikapostot az egyik haverjával és azon is tök jól szórakoztam, mert világosan látszott, hogy fogalmuk sincs semmiről velem kapcsolatban.
Csak olyasmin tudok megsértődni, ami betalál, amihez közöm van: ha valaki lebüdöskurváz, meg lebutáz, meg lelelkiszegényez, most azzal mit foglalkozzak? Ezért nem értettem soha a kurvaanyádon ölre menő embereket - hiszen az anyám nagyszerű ember marad attól, hogy valaki primitív módon meg akart sérteni engem...
ha hányni kell, hát hányjon az égig
Tegnap Marci virslit vacsorázott és meg majdnem elhánytam magam, mikor megéreztem a szagát - hirtelen tavaly áprilisban éreztem magam, amikor még a vizet is folyton kihánytam és jártányi erőm sem volt és csak feküdtem és hánytam és abban reménykedtem, hogy arra jár egy sorozatgyilkos és elvágja a torkom és szegény Marcinak úgy kellett bármit ennie, hogy az összes ajtót becsuktuk és én még úgy is éreztem a gyomorforgató szagokat; meg aztán mikor valaki rágyújtott Rómában, akkor én azonnal elhánytam magam Triesztben.
Mindennek és mindenkinek ezerszeresére nagyítva éreztem a szagát, minden büdös volt és undorító, boltokba nem nagyon tudtam bemenni, mert a zöldségek és húsok látványától azonnal okádtam; egy idő után mindenhová hányós zacskóval mentem. Szegény Marci folyton takarított: emlékszem, egy csomószor összehánytam az ágyat, a lakást, a zuhanyozót, a kocsit, borzalmas volt, tényleg.
Nem, nem, inkább nem kell több gyerek, én nem csinálok végig még egy terhességet.
Mindennek és mindenkinek ezerszeresére nagyítva éreztem a szagát, minden büdös volt és undorító, boltokba nem nagyon tudtam bemenni, mert a zöldségek és húsok látványától azonnal okádtam; egy idő után mindenhová hányós zacskóval mentem. Szegény Marci folyton takarított: emlékszem, egy csomószor összehánytam az ágyat, a lakást, a zuhanyozót, a kocsit, borzalmas volt, tényleg.
Nem, nem, inkább nem kell több gyerek, én nem csinálok végig még egy terhességet.
x
Miért szégyelli az ember, ha a szerettei közül valaki öngyilkos lesz?
Sokféle dolgot érzek ezzel kapcsolatban, de a szégyen a legdominánsabb és nem értem miért, pedig általában elég jól meg tudom magyarázni az érzéseimet.
Ez valami bújtatott bűntudat? Vagy valódi szégyen az apám gyengesége miatt? Vagy azért, mert nem tudtam segíteni neki? Vagy ezek együtt mind szégyent eredményeznek?
Nem tudom, nem értem.
Sokféle dolgot érzek ezzel kapcsolatban, de a szégyen a legdominánsabb és nem értem miért, pedig általában elég jól meg tudom magyarázni az érzéseimet.
Ez valami bújtatott bűntudat? Vagy valódi szégyen az apám gyengesége miatt? Vagy azért, mert nem tudtam segíteni neki? Vagy ezek együtt mind szégyent eredményeznek?
Nem tudom, nem értem.
hétfő, július 11, 2011
Ó
Szeretek rád és a családodra gondolni. Sokat szívtál (többek között velem is), hogy ilyen boldog anya legyél. Jó neked!
vihart arat
Nos, most levéltitkot fogok sérteni, ami nem szép dolog (illik megkérdezni levelezőpartneredet, amikor közzéteszed a leveleit), de úgy érzem, hogy a levelezésünk annyira tanulságos, hogy látnotok kell és hát nem is tudom...valahogy nincs kedvem sokat kérdezősködni. Emlékeztek még erre, ugye? Figyeljétek a folyományát:
Szia …,
már régóta akarom kérdezni, hogy hogy vagy, hogy megy az élet.
M.
Szia, nem tudom, ki vagy, ha írsz néhány szót magadról meg arról, honnan ismered …-t, akkor szívesen továbbítom neki az érdeklődésedet.
Ööö, én sem tudom ki vagy, azt hittem ez … e-mail címe (erről írt nekem valamikor) - persze sok víz lefolyt a Dunán azóta, lehet, hogy cenzorok vigyázzák mióta utoljára beszéltünk? Nos, én a lovebox nevű képződményről ismerem, utoljára körülbelül négy éve találkoztunk, jelenleg Amerikában nevelem az ikreimet. Elég ennyi, hogy továbbítsd az érdeklődésemet?:)
Ja, köszi, ennyi elég, kurvák nem kellenek. Puszillak. Remélem az ikreid apját is egy ilyen szennyen találtad.
Szép életet.
A cenzor.:)
Kedves Cenzor!
Ja, hát nemtom pontosan melyik strici csinált fel a loveboxról, akár … is lehetett...Neked nem kívánok szép életet, látom, már az van.
Ismerek egy jó pszichiátert. Esetleg kell a száma?
M.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)