hétfő, július 18, 2011

x

Ma volt a hagyatéki tárgyalás. Azt hiszem, hogy a hagyatéki tárgyalás (a legegyszerűbb) temetéssel együtt legalább fél millió forint volt, de inkább egy kicsit több.
Egyszerűen nem értem, hogy a nyugdíjasoknak erre hogy van pénze és őket ki és miből temeti el. (Hozzáteszem, ha nem lenne bátyám, én se tudtam volna eltemettetni az apámat.)
Egyébként meg lehet, hogy egyesek kiborulnak majd ettől, de szerintem iszonyú nagy baromság a temetés, meg egy rakás pénz elköltése erre. Az esküvői pénzherdálást ugyanilyennek tartom. Szerintem tökéletesen meg lehet emlékezni nagy napokról hatalmas összegek nélkül, lehet emlékezetes, jó bulikat rendezni nulla forintból is és - mivel a temetés rítusa szerintem is fontos - simán be lehet szórni valakinek a hamvait a Balatonba, mindenféle papok és misék és fejfák és kripták nélkül is.
Persze a nagymamám már előadta, hogy a pénzt, amit örököltünk, azt költsük a sír bebetonozására (!!), mert le fog süllyedni és akkor juj, mi lesz. Hát nemtom; ha valamire költeni szeretnék, az pl a balatoni ház helyrepofozása. Meg nem lebomló pelenkák és tápszer a babáknak.
Nem attól emlékszik az ember egy kedves halottjára, hogy van neki valahol egy síremléke elmés felirattal, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.