csudás vasárnap

Több sebből vérezve és kínosan sóhajtozva meg bocsánatkérően távoztunk tegnap Fanni leendő pótgazdájától (akinek van egy Wolfgang Pauli nevű csodaszép fehér cicája).
Fanni szépen bemutatkozott: odafelé összepisilte magát a hordozóban (ilyen még sohasem történt), ott összebalhézott Wolfgang Paulival, majd engem véresre karmolt, mikor visszatettem a hordozóba...Pedig csak szoktatni akartuk az új helyéhez.
Szerintem sajnos maradandó lelki károsodást szenvedett a repülőúton tavaly augusztusban és amúgy is elég neurotikus volt (ezekkel a kóbor macskákkal sosem tudhassa az ember), szóval valószínűleg nagyon rosszat tesz majd neki, hogy itthagyjuk, de nincs mit tenni: augusztusban a legtöbb légitársaság nem visz állatot (túl meleg van és a tranzitoknál a bőröndök között, a forró aszfalton tartanák őket egy darabig, amitől szépen mind elpatkolnának), ráadásul baromi sokba került Fannikát kihozni ide, meg aztán így is őrület lesz a Debrecen-Budapest-Zánka turnénk a két gyerekkel, kocsi nélkül, úristen. (Szerintetek fel tudunk tenni egy ikerbabakocsit bármilyen járműre otthon? Költői kérdés.)