Újabb vacak éjszaka, újabb matatás valami láthatatlan ellenség után, most éppen hajnali háromkor - megint arra ébredtem, hogy a macska vadul ugrál és meredten bámul a kanapé alá. Zseblámpával néztük hosszasan, hogy mi az a valami, amitől Fanni beizgult, de nem találtunk semmit.
Emlékszem, mielőtt beköltöztünk, egy másik lakásban láttam egy döglött csótányt és borzadva mutattam az ingatlanügynöknek, mire a nő kedvesen elmosolyodott és úgy nézett a csótányra, mintha valami aranyos kölyökkutya lenne, majd azt mondta: It's Texas, yes, we have them here. Ez gondolom arra utal, hogy ne is álmodjunk teljesen csótánymentes lakásról (én erről álmodom)
Egyébként meg inkább nem is akarom elképzelni, hogy mi az, amit nem találtunk meg. Ideje elköltözni, mondtam Marcinak félálomban, majd hamarosan ismét felriadtam arra, hogy dől belőlem a vér (erre a menstruáció dologra már semmi szükség, nem lehet valahogy megszüntetni?)
Amúgy a szédülés visszatért, de elmúlt a zsibbadás, hát izé...pedig igazán tudományosan hagytam abba a gyógyszert, fokozatosan csökkentettem az adagot, remélem otthon nem az elvonásommal kell majd küzdenem, nem szeretném végigkínlódni az egész nyaralást - ami valószínűleg nagyon kimerítő lesz egyébként, már el is képzeltem, hogy pl etetőszékek nélkül egy rémálom lesz végigverekedni az etetéseket (így is elég kemény, mindig majdnem gutaütést kapok, mikor mosolyogva betolják a kis kezüket a gyümölcsjoghurtos pohárba, majd még jobban mosolyogva végighúzzák gyorsan az arcukon és a ruhájukon), aztán ha lemegyünk a nagymamámékhoz a Balatonra, akkor fogalmam sincs, hol fognak aludni délután (nagyon kicsi házuk van Zánkán), btw alvás: a repülő pont akkor száll majd fel, amikor le szoktak feküdni délután; maga lesz a pokol, ha nem alszanak majd rendesen, ebben biztos vagyok.
Na mindegy, igyekszem optimista maradni, bár az a gyanúm például (és emiatt nagyon szomorú vagyok), hogy a Szigetre úgysem tudunk majd kimenni (tavaly annyira terhes voltam, hogy képtelenség lett volna, de amúgy mindig szoktam menni, a legelső óta, számomra is meglepő módon szeretem), mert nem lesz aki vigyázzon a babákra, a pesti családom nem túl babakompatibilis, főleg most, hogy már vadul kúsznak-másznak, meg akaratoskodnak és gyepálják egymást (így már én sem vagyok annyira babakompatibilis, hümm...).
Amúgy meg kéne pakolni (gyűlölök pakolni), meg takarítani, hogy ne hagyjunk a csótányoknak izgalmas terepet, de én a szar éjszakák meg az általános kimerültségem miatt újabban semmire nem vagyok használható, csak lézengek itt és este hétkor azon kezdek gondolkodni, hogy mi a francot csináltam egész nap...
Emlékszem, mielőtt beköltöztünk, egy másik lakásban láttam egy döglött csótányt és borzadva mutattam az ingatlanügynöknek, mire a nő kedvesen elmosolyodott és úgy nézett a csótányra, mintha valami aranyos kölyökkutya lenne, majd azt mondta: It's Texas, yes, we have them here. Ez gondolom arra utal, hogy ne is álmodjunk teljesen csótánymentes lakásról (én erről álmodom)
Egyébként meg inkább nem is akarom elképzelni, hogy mi az, amit nem találtunk meg. Ideje elköltözni, mondtam Marcinak félálomban, majd hamarosan ismét felriadtam arra, hogy dől belőlem a vér (erre a menstruáció dologra már semmi szükség, nem lehet valahogy megszüntetni?)
Amúgy a szédülés visszatért, de elmúlt a zsibbadás, hát izé...pedig igazán tudományosan hagytam abba a gyógyszert, fokozatosan csökkentettem az adagot, remélem otthon nem az elvonásommal kell majd küzdenem, nem szeretném végigkínlódni az egész nyaralást - ami valószínűleg nagyon kimerítő lesz egyébként, már el is képzeltem, hogy pl etetőszékek nélkül egy rémálom lesz végigverekedni az etetéseket (így is elég kemény, mindig majdnem gutaütést kapok, mikor mosolyogva betolják a kis kezüket a gyümölcsjoghurtos pohárba, majd még jobban mosolyogva végighúzzák gyorsan az arcukon és a ruhájukon), aztán ha lemegyünk a nagymamámékhoz a Balatonra, akkor fogalmam sincs, hol fognak aludni délután (nagyon kicsi házuk van Zánkán), btw alvás: a repülő pont akkor száll majd fel, amikor le szoktak feküdni délután; maga lesz a pokol, ha nem alszanak majd rendesen, ebben biztos vagyok.
Na mindegy, igyekszem optimista maradni, bár az a gyanúm például (és emiatt nagyon szomorú vagyok), hogy a Szigetre úgysem tudunk majd kimenni (tavaly annyira terhes voltam, hogy képtelenség lett volna, de amúgy mindig szoktam menni, a legelső óta, számomra is meglepő módon szeretem), mert nem lesz aki vigyázzon a babákra, a pesti családom nem túl babakompatibilis, főleg most, hogy már vadul kúsznak-másznak, meg akaratoskodnak és gyepálják egymást (így már én sem vagyok annyira babakompatibilis, hümm...).
Amúgy meg kéne pakolni (gyűlölök pakolni), meg takarítani, hogy ne hagyjunk a csótányoknak izgalmas terepet, de én a szar éjszakák meg az általános kimerültségem miatt újabban semmire nem vagyok használható, csak lézengek itt és este hétkor azon kezdek gondolkodni, hogy mi a francot csináltam egész nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.