méghogy az ember nem változik (morogva el)

ilyet írtam, hogy legéppuskáznám a kismamákat*? jézusom, ez rémes, nem is emlékszem. hát, az tény, hogy azelőtt nem voltam gyerekbarát, persze csak azért, mert fogalmam se volt, hogy milyen is egy gyerek - a családban senkinek nem volt soha az anyámon kívül (persze ettől még azért szerethettem volna őket).
mostanra már nagyon örülök, hogy szültem, szeretem nagyon a babákat, meg valahogy az emberbe új, jó érzések költöznek mások iránt is: pl nagy empátiát érzek más szülők iránt, meg tetszenek a gyerekek, olyan kis viccesek, aranyosak.
én régebben el sem tudtam képzelni, hogy majd nekem is lesz gyerekem - illetve főként azt nem tudtam elképzelni, hogy valaha találok valaki olyat, akiben megbízom annyira, hogy szüljek neki...





*Mondjuk ezek után nem csoda, ha valamiféle üzenetként fogom fel, hogy éppen nekem születtek ikreim...