Ezt épp jókedvemben mondtam, mikor a tegnap esti vacsora után együtt őrültködtünk velük, mert persze azért nemcsak móka-kacagás, hanem küszködés is ez a javából, Léna hisztis, ordít folyton (egyszerre két foga jön, gondolom ez is a baj), most már majdnem mindig szét kell választani őket, mert Marcika gyötri Lénát, Léna meg üvölt, én pedig megőrülök (mostanában hihetetlenül ingerült vagyok, nem tudom, hogy ez kimerültség, mert egyre idegesítőbbek a kis állatok, vagy a csökkenő mennyiségű antidepresszáns elvonási tünete esetleg). Egyébként sikerült állatira kiszúrnom magammal pelenkaügyben: mivel (az örökös) mosás után nekem a szaguk se tetszik, ezért kitaláltam, hogy vasalni fogom őket, nem vagyok normális...
Amúgy meg beszéltem a végtelenül önző nagymamámmal; senki más nem tud ennyire felidegesíteni. Közölte, hogy ők bizony lemennek a Balatonra, mikor hazamegyünk, úgyhogy nekünk is mennünk kell, hogy _ő_találkozhasson_a_dédunokáival_, szerezzünk valahonnan kocsit. Például béreljünk - mondta segítőkészen.
Az apám valamikor elárulta, hogy a nagymamámék úgy gondolják, nekünk rengeteg pénzünk van (gondolom a nagymamám szemében a külföldön dolgozó az egyenlő a milliomossal), úgyhogy nyilván azért vet oda ilyeneket tök lazán. Béreljünk, aha...Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy ne vesztem volna istentelenül össze vele (a legjobban az tetszett, amikor hat hónapos terhes voltam és arról beszélt, hogy 1, maradjak otthon az apámmal, mi az, hogy Amerikába megyek; 2) hogy képzelem, hogy most szülök, ő már nagyon öreg, tíz évvel ezelőtt kellett volna. Persze az se volt rossz, amikor azt magyarázta, hogy nekünk egész életünkben egy egy szobás lakásban kellett volna laknunk és akkor az apám nem kínlódna egyedül a három szobás lakás rezsijével.)
És a pelenkákon kívül egyébként is elmebetegek vagyunk (na jó, az csak az én ötletem volt, szegény Marci ártatlan), mert a fejünkbe vettük, hogy elköltözünk - ez valami addikció lehet nálunk -, úgyhogy most lakást nézünk, persze nincs pénzünk erre, meg egyáltalán, igazi pain in the ass lenne megint csomagolni, bútorokat áthurcolni, plusz ki tudja milyen emberevő csótányok várnának az új helyen (Houstonban ez komoly szempont, mert a csótányok uralják a várost és a mostani lakásunk elég szerencsés ilyen szempontból: még alig találkoztunk bogárral), az igen szimpatikus betörőkről és sex offenderekről nem is beszélve...
Amúgy meg beszéltem a végtelenül önző nagymamámmal; senki más nem tud ennyire felidegesíteni. Közölte, hogy ők bizony lemennek a Balatonra, mikor hazamegyünk, úgyhogy nekünk is mennünk kell, hogy _ő_találkozhasson_a_dédunokáival_, szerezzünk valahonnan kocsit. Például béreljünk - mondta segítőkészen.
Az apám valamikor elárulta, hogy a nagymamámék úgy gondolják, nekünk rengeteg pénzünk van (gondolom a nagymamám szemében a külföldön dolgozó az egyenlő a milliomossal), úgyhogy nyilván azért vet oda ilyeneket tök lazán. Béreljünk, aha...Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy ne vesztem volna istentelenül össze vele (a legjobban az tetszett, amikor hat hónapos terhes voltam és arról beszélt, hogy 1, maradjak otthon az apámmal, mi az, hogy Amerikába megyek; 2) hogy képzelem, hogy most szülök, ő már nagyon öreg, tíz évvel ezelőtt kellett volna. Persze az se volt rossz, amikor azt magyarázta, hogy nekünk egész életünkben egy egy szobás lakásban kellett volna laknunk és akkor az apám nem kínlódna egyedül a három szobás lakás rezsijével.)
És a pelenkákon kívül egyébként is elmebetegek vagyunk (na jó, az csak az én ötletem volt, szegény Marci ártatlan), mert a fejünkbe vettük, hogy elköltözünk - ez valami addikció lehet nálunk -, úgyhogy most lakást nézünk, persze nincs pénzünk erre, meg egyáltalán, igazi pain in the ass lenne megint csomagolni, bútorokat áthurcolni, plusz ki tudja milyen emberevő csótányok várnának az új helyen (Houstonban ez komoly szempont, mert a csótányok uralják a várost és a mostani lakásunk elég szerencsés ilyen szempontból: még alig találkoztunk bogárral), az igen szimpatikus betörőkről és sex offenderekről nem is beszélve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.