Olyan rég nem nyivákoltam már, most egy kicsit jól esne, három és: szóval az van, hogy megint kezd nyomasztani az örökös bezártság, hogy folyton csak a babákkal vagyok és általában egyedül (Marci sokszor csak kilenckor vagy tízkor jön haza, mer vadul számol az egyetemen és észre se veszi, hogy éjszaka van) és oké, tudom, szerintetek még nem járó babákkal hej, de könnyű, de nem, az a helyzet, hogy nem könnyű, nagyon fárasztó, már kezdenek összebalhézni, sokszor szét kell szedni őket, Marcika rámászik Lénára és rángatja a haját, Léna meg üvölt mint a sakál, általában ez megy egész délelőtt, aztán mindig megtalálják amit nem kéne (valamelyik nap közös erővel kihúztak egy szöget a falból, csodálom, hogy nem kezdték egymás arcát karistolni vele), Léna hisztizik ha kell, ha nem, estére az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot és sárkány üzemmódba kapcsolok, persze nyilván nem tesz jót az utálatos fogyókúra sem, az esti nemevést különösen gyűlölöm, gondolom ettől végképp idegroncs vagyok, meg amúgy is, megőrülök, hogy sose tudok elmenni sehová, hogy nincs járda, nincsenek barátok - nem, nincs sok barátom, de az a kevés sincs itt -, nincs hova menni, néha felhívnám a szüleimet, hogy nyafogjak, de a szüleim meghaltak, eh. Ma még bőgtem is, valahogy túl kell lendülnöm ezen, mert sehova sem vezet, tök fölösleges - persze mindig ez van, időnként lázadok, kiborulok, zokogok, aztán megnyugszom és minden megy tovább ugyanúgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.