ahogy a babák vannak

Érdekes ez a Marcika-féle jetlag: első éjszaka fél kettőtől fél háromig, második éjszaka fél négytől fél ötig, ma hajnalban pedig fél hattól negyed hétig - most már Lénát is felébresztve - bulizott. Normális esetben nyolc és kilenc között kelnek; vajon lesz még egy fél nyolcas kelés is vagy most már visszaáll szegény?
Úgy tűnik egyébként, hogy mostanra ők is kicsit betegek lettek, meg szerintem hullafáradtak és kicsit idegroncsok még mindig: nem elég, hogy végigvonszoltuk őket a förtelmes repülőúton, amikor visszaértünk, azonnal elkezdtünk lakást keresni a 40 fokban (az augusztus iszonyú kemény itt, egy perc is halálos kint a napon: konkrétan nem látsz az izzadságtól), szerencsétlen babákat ki-be rakosgattuk a kocsiba/-ból, aztán mikor üvöltöttek, mint a sakál, Marcit azzal próbáltam empátiára inteni, hogy azt mondtam neki, ha tehetném, én pont így rikoltanék, olyan fáradt vagyok és annyira melegem van és olyan iszonyú a folyamatos utazgatás.
És azt még nem is kalkuláltam hozzá, hogy én már nem akarom gyakorolni a felállást meg a mászást, de Marcika viszont csak erre vágyik és akkor a nyomorultat beszorítjuk egész napra az autósülésbe (meg a repülőn a hordozóba), hát igen, tök jogos az ordítás...
Pocsék dolog lehet csecsemőnek lenni.