Mivel grafomán vagyok, időnként (teljesen fölöslegesen) elböffentem magam a Facebookon is és mikor az emberek reagálnak a böffentésemre, akkor jövök rá, hogy mennyire elkényelmesedik, aki komment nélkül ír blogot, mer így nem kell védekezni, magyarázkodni, szellemeskedni, okosakat mondani, barátságosan ellenkezni, stbstb, lehet mondani szépen, amit csak akarunk, bele a világba.
(Persze nagy őszinteség ide vagy oda, azér ne szépítsük, a "mindent" kiadó blogger is szemérmes és rengeteg mindent megtart saját magának.)
És hát az az igazság, hogy énnekem nincs kedvem a saját böffentésemet csócsálgatni semmilyen felületen (se a Facebookon, se itt), én csak mondani akarom, bele a világba, nem kell rá mondani semmit, nem kell elemezni, nem kell észrevenni, elég az úgy, ahogy van, ezek amúgy is csak kimerevített pillanatok, mind elmúlik, pár mondat a múltból, szóval majd inkább csak itt böfögök, mer ez itt az én saját kis gumiszobám, terápiás ágyam, pillanatfelvevőm, vomitáriumom.
(Persze nagy őszinteség ide vagy oda, azér ne szépítsük, a "mindent" kiadó blogger is szemérmes és rengeteg mindent megtart saját magának.)
És hát az az igazság, hogy énnekem nincs kedvem a saját böffentésemet csócsálgatni semmilyen felületen (se a Facebookon, se itt), én csak mondani akarom, bele a világba, nem kell rá mondani semmit, nem kell elemezni, nem kell észrevenni, elég az úgy, ahogy van, ezek amúgy is csak kimerevített pillanatok, mind elmúlik, pár mondat a múltból, szóval majd inkább csak itt böfögök, mer ez itt az én saját kis gumiszobám, terápiás ágyam, pillanatfelvevőm, vomitáriumom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.