huhogni(,) nem kell(,) félnetek

Az úgy van, hogy mindig huhogni kell. Hogy nem fog sikerülni, hogy nem érünk oda, hogy nem lesz jó így vagy úgy. És akkor biztosan sikerül és odaérünk és jó lesz.
Hát persze, hogy találtunk isteni lakást (a képen ez az utca, de nem pont az a ház, de a hangulatot érzitek, na; amúgy az infók nemtom, hogy frissek-e) közvetlenül a tegnapi huhogásom után - ez az a városrész, ahol mindig lakni akartunk, az itteni liberális (ami sokak szerint annyit tesz, hogy buzi) negyed, ami viszonylag európai, sok étteremmel, üzlettel, sétálós-fás-bokros-virágos résszel, érdekes, színes házakkal.
A lakás egy nagyon amerikai (világoskék!) faház felső része, kis cuki, nem csilivili luxus, hanem olyan nekünk való barátságos. Reméljük elfogadhatóak leszünk a tulajoknak a két tíz hónapossal - kicsit aggódom, mert ők laknak majd alattunk...mert itt az a rendszer, hogy benyújtasz egy ún. jelentkezési lapot, ha be akarsz valahova költözni, természetesen pénzt is fizetsz (mint mindig mindenért), aztán vársz, hogy elfogadnak-e lakónak vagy sem.
Jó lenne ott lakni, akkor néha én is el tudnék menni valahová EGYEDÜL - erre vágyom leginkább, mióta megvannak a babák...