hétfő, augusztus 29, 2011

vall

Amikor a buliban végignéztük, ahogy az egyik házigazda és újdonsült barátnője lelkesen smárol az ajtóban, akkor hirtelen belém hasított a boldogság, hogy nekem nem kell idegen testű és idegen lelkű és idegen humorú és idegen szagú emberekkel próbálkoznom és beszélgetnem és fáznom és nem kell hitegetnem és magyaráznom magam és nem kell reménykednem, meg görcsölnöm, mer van nekem valakim, aki már legelőször is olyan nagyon ismerős és otthonos és görcsmentes és könnyed és egy húron pendülős és olyan...olyan nagyon jó meleg volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.