Na.
Nyavalygok tovább: pakolni kell (a legundorítóbb dolgok egyike), a költözés iszonyú szívás és bár egy hiperszuper luxus lakóparkban fogunk lakni - aminek van kacsás tavacskája, ahol reményeink szerint a babák megteszik majd első önálló lépéseiket -, nekem azért fáj a szívem ezért a lakásért (meg azért, amibe nem költözhetünk), hiába, mindig elkezdek mindenhez kötődni, még a kocsit is megsirattam, mikor eladtuk - mondjuk nem csoda, végül is az életemben mostanában nagyon rövid ideig állandó valami, ezért is ragaszkodom mindenhez jobban, mint normális esetben.
És bevallom, fanyalgok a hiperszuper luxus lakópark miatt is kicsit, mert pont ilyenbe nem akartunk költözni, merhogy mi az ultraliberális környéken, egy faházban akarunk...na mindegy, végül megegyeztünk, hogy ami nekünk jó környék, az a babáknak nem feltétlen és amíg megtanulnak járni, addig jó lesz nekünk a kacsás tavacska is - tudom, röhejes vagyok a luxus lakás miatti nyafogással, dehát mindig az a rossz, ami van, ugyebár...persze nem is, mer mindig az a jó, optimista és realista és pesszimista vagyok egyszerre, huh, mi lesz így velem, az életem, a személyiségem csupa ellentmondás, ó jaj.
Amúgy meg az is a bajom a luxus lakóparkokkal, hogy az ilyen helyeken rengeteg a betörés, mert nagy területek és nehéz az egészet ellenőrizni és védeni, ráadásul logikusan oda mennek lopni/rabolni, ahol valami zsákmányt sejtenek.
Na megyek dobozolni.
Nyavalygok tovább: pakolni kell (a legundorítóbb dolgok egyike), a költözés iszonyú szívás és bár egy hiperszuper luxus lakóparkban fogunk lakni - aminek van kacsás tavacskája, ahol reményeink szerint a babák megteszik majd első önálló lépéseiket -, nekem azért fáj a szívem ezért a lakásért (meg azért, amibe nem költözhetünk), hiába, mindig elkezdek mindenhez kötődni, még a kocsit is megsirattam, mikor eladtuk - mondjuk nem csoda, végül is az életemben mostanában nagyon rövid ideig állandó valami, ezért is ragaszkodom mindenhez jobban, mint normális esetben.
És bevallom, fanyalgok a hiperszuper luxus lakópark miatt is kicsit, mert pont ilyenbe nem akartunk költözni, merhogy mi az ultraliberális környéken, egy faházban akarunk...na mindegy, végül megegyeztünk, hogy ami nekünk jó környék, az a babáknak nem feltétlen és amíg megtanulnak járni, addig jó lesz nekünk a kacsás tavacska is - tudom, röhejes vagyok a luxus lakás miatti nyafogással, dehát mindig az a rossz, ami van, ugyebár...persze nem is, mer mindig az a jó, optimista és realista és pesszimista vagyok egyszerre, huh, mi lesz így velem, az életem, a személyiségem csupa ellentmondás, ó jaj.
Amúgy meg az is a bajom a luxus lakóparkokkal, hogy az ilyen helyeken rengeteg a betörés, mert nagy területek és nehéz az egészet ellenőrizni és védeni, ráadásul logikusan oda mennek lopni/rabolni, ahol valami zsákmányt sejtenek.
Na megyek dobozolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.