kedd, augusztus 16, 2011

"dö lájf iz hárd"

Kezd rémálomszerűvé változni ez a kis pesti buli: először is betegek vagyunk mindketten, nekem teljesen elöntötte a takony az agyamat, fáj a torkom, alig bírok beszélni - gondolom a babák majd a repülőúton lázasodnak be vagy ilyesmi, már várom előre az újabb kellemességet...
Aztán Dé (vad)macskájára kell vigyáznunk két napig csukott ablaknál (milyen jó is ez a baciknak) - és még nem is a csukott ablak a legrosszabb, hanem az, hogy a macska ádáz pofával, vadász pózban figyeli a babákat, mi meg rettegünk, hogy nehogy arcon csapja/karmolja egyiküket, szóval most végképp nem lehet őket egyedül hagyni egy percre sem, csodás, gondolhatjátok...
Ráadásul hullafáradt vagyok és csütörtök hajnalban háromkor kelünk és az új babakocsi se ki, se be nem fér sehová, úgyhogy mindig annyira idegesek leszünk séta előtt és után, hogy én azonnal el akarok válni, Marci meg szeretne megsemmisülni (néha fordítva; időnként egyébként elmerengek, hogy az ikresek házassága rövidebb ideig tart-e mint a többi házasság; most viccelek ezzel, de tényleg iszonyú sok stresszhelyzet van a babák miatt); ja, amúgy meg az itteni gondnok egy kígyó klasszik: egészen addig nagyon tetszettek neki a babák, amíg ki nem kellett nyitni az ikerbabkocsi miatt az ajtó mindkét szárnyát...asszem, hogy a gondnok-embertípust utálom a legjobban egyébként: nem tudnak semmit (szerintem írni-olvasni se), csak mások után szimatolni, meg acsarkodni a lift, a szemetes és a kapu miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.