Valaki mondja el nekem, hogy az emberek miért ennyire megbízhatatlanok és miért nem lehet SOHA úgy cselekedni ahogy mondják/ígérik?
Mert nem elég, hogy az itteni költözés miatt dobozokban gázolunk és átmeneti életet élünk, de még az otthoni lakásomat is ki kell adni időközben (szegény tesóm rohangál miatta) és az emberek olyan borzasztó idegesítőek még mindig, mint mikor tanítottam: nem jön el, lemondja, átteszi, eljön, de semmi se jó, hülyeségekbe beleköt, jaj, rémes, komolyan. Mekkora mázlim volt az előző albérlőmmel!. Egy hét alatt találtuk és negyedik éve lakik ott; volt pár kisebb vita, de amúgy azért tök normális volt.
Tudom, tudom, nézzem perspektívában, milyen jó, hogy van egy lakásom...hát, fene tudja, nem jó igazán: mert egyrészt még nem az én lakásom tizeniksz évig, másrészt meg mert az utóbbi években - amikor ingünk-gatyánk ráment temetésekre, öröklésre, közjegyzőre - rájöttem, hogy nincstelenül kell meghalni, az a legolcsóbb és legbiztosabb, no meg az utódaidat sem kergeted majd az őrületbe, ha már nem leszel...
