Hah, ezt muszáj elmesélnem, bár tényleg nem vagyok blogolós kedvemben.
Ma egy játszótéri apuka kedvesen tanítgatni próbált, hogy hogyan is csináljam a dolgokat.
Amikor épp ketten rohantak kétfelé, odakiabált nekem, hogy van ám neki egy szuper trükkje, hogy hát nem szabad ám a gyerekek után rohanni (eközben Marcika vágtatott a parkoló felé virágokat szagolgatni), mer hát úgyis visszajönnek maguktól és ha rohanunk utánuk, akkor csak gyorsabban futnak, mert a kergetőzés a játék. Mondtam neki, hogy ez tényleg nagyszerű tanács, csakhogy Marcika nem jön ám vissza magától, ha nem rohanok utána és kapom fel, akkor lazán valami autó alá fut. Persze a fickó kisfia még csak 15 hónapos, izgatottan várom, hogy közel két évesen működik-e majd a remek trükk...
Aztán arról is magyarázott, hogy amikor ő hozza a gyereket a játszótérre akkor milyen nagyszerű a feleségének, aki szusszanni tud egyet ilyenkor (ez nekem nagyon érzékeny téma, mert Marci nem hajlandó egyedül elmenni velük a játszótérre, mondván, hogy ő erre képtelen; egyszer vitte őket egyedül sétálni, valami eszelős szúnyog rajzás idején, amikor ugyan öt percig voltak csak kint, de utána hetekig antibiotikummal kellett kezelni a csípések miatt kialakult sebeiket), majd kissé hűvösen azt válaszoltam, hogy nekem viszont nincs segítségem - remek, erre elővette a másik érzékeny témát, hogyaszongya, nadenade nem járnak a gyerekek bölcsibe? Hát nem, nem, az anyád úristenit (udvarias voltam ám, nem mondtam ilyen csúnyát, bár némileg arrogánsan, foghegyről reagáltam, mert a leckéztetés eleve egy Léna ordítóroham után jött, olyankor nem vagyok vicces kedvemben amúgy sem), szóval nem, nincs bölcsi, merhát drága a bölcsi, bácsi kérem...És akkor volt pofája azt mondani, hogy dehát CSAK 1200 dollár...na itt már egy kicsit csikorgattam a fogam és mondtam, hogy hát izé, nekünk az is baromi sok, de ha észrevette, akkor ez itt két gyerek a csúszdán, tehát az az 1200, az 2400...kicsit hápogott, hogy dehát a második gyerek után jár kedvezmény és meg mondtam, hogy aha, ja, 100 dollárral kevesebb a barátibb helyeken, csodás, köszönöm.
Aztán elgondolkodtam, hogy hát akkor mi bizony úgy tűnik nagyon csórónak számítunk itt - ha ez ilyen triviális, hogy a bölcsi CSAK 1200 dollár, mi meg majd hanyatt esünk 200 dolláros bevásárlásoktól is, akkor nyilván...Marci szerint itt rengetegen nyomulnak az olaj bizniszben és azok biztos egy rakás pénzt keresnek, piszok mázlisták, mit nem adnék most napi pár óra egyedüllétért...Mi a francért nem tud Marci kedves keresztény lányokkal barátkozni*, akiknek vérükben van a segíteni vágyás? Mér kell neki fizikus doktoranduszokkal lógni, akiknek mindennél fontosabb, hogy moslék részegre igyák magukat lehetőleg minden második napon?
*van itt egy ilyen ismerősünk, ő is kutató és nemrég született gyereke. Valamelyik nap láttam, hogy a Facebookon a gyerekének keres alkalmi szittert - nyilván ingyen, teszen hozzá megilletődve -, olyat, aki szórakoztatná a kisdedet, amíg ő otthon dolgozik(!!). És hihetetlen, de vagy hárman lelkesen jelentkeztek (egyébként én is írtam, hogy ha idehozza, szívesen vigyázok rá). Három kedves, keresztény lány. Eh. Nem szép dolog az irigység, de én a gazdagokra is irigykedem, meg azokra is, akiknek végtelenül önzetlen, gyerekszerető barátai vannak. (A lányt néha ilyen délutáni egyetemi hepajokon is látom, az ismerősei egymás kezéből rángatják ki a gyereket...)
Tudom, tudom, rossz anya vagyok, amiért néha szeretnék vécére menni meg enni, vagy csak csöndben nézni magam elé (ez hiányzik egyébként a legjobban) ne is mondjátok, hát énnekem mindig vidám arccal kéne szavalnom a cinicini muzsikát.
