hétfő, június 11, 2012

káosz, dráma, könnyek, költözés

I have boy and girl twins, they are 41 now. Didn't you feel that god punished you when you got pregnant with twins? I had the feeling that god thought I had had too much fun before and that was the punishment for that

Hehe, ezzel a szöveggel fogadott az egyik új szomszédunk, vicces volt, én éppen halálosan idegbetegen jöttem az új játszótérről, ahol majdnem az őrületbe kergettek a gyerekeim (majd elmesélem, most inkább nem gondolok erre, ma is kell mennünk ugyanis és az új taktikám, hogy elviseljem az életem, hogy nem gondolok az elkövetkező kibírhatatlan dolgokra, pl játszótéri futkosás), tök jó volt találkozni egy ilyen cuki nénivel, aki vicceseket mond. 
Mondjuk eleve teljesen tönkrementek az idegeim, mert hát a költözésbe majdnem belepusztultunk, többek között a gyerekek miatt, nem akarok sokat beszélni róla, nagyon csúnya volt, veszekedtünk,  mínuszba került a bankszámlánk, sírtunk, én azonnal haza akartam költözni, a gyerekek üvöltöttek torkuk szakadtából, Marci kijelentette, hogy ő inkább többet nem akar gyereket (baromira megértem egyébként, gyakorlatilag folyamatosan üvoltenek mostanában ébrenlétük alatt és szinte lehetetlen bármit csinálni, ha itt vannak, na most nekünk a folyamatos jelenlétükkel kell(ett) számolnunk, amikor ki-és bepakol(t)unk. 
Na mindegy, most már itt vagyunk, szent a béke, kicsit már örültünk is reggel a lakásnak, de borzalmas volt az elmúlt két nap, az ellenségemnek se kívánom.