Na, ha már úgysem pakolok (tegnap egész nap szorgoskodtunk, közben Léna üvöltését hallgattuk, iszonyú fáradt vagyok, jó is ez a hétvége) és Léna épp most békén hagy (nem is értem), gyorsan panaszkodom még egy sort és elmesélem, hogy a kedvenc játszóteres szituációm az, amikor egyes gyerekek egész orvoscsoporttal érkeznek (mama, papa, nagyszülők, plusz legalább két fő, aki fotózza a dedet) és ledermedve néznek ENGEM, ahogy futkosok egyik gyerektől a másikig, illetve időnként nem tudok megelőzni fejbeverős-elcsúszós baleseteket. Gondolhatjátok, hogy néznek rám, amikor valamelyik gyerek hisztirohamot kap...na megyek, Léna elkezdte a légkalapácsolást.
