Bár kevés szülőt és kevés gyereket szeretek, de néha annyira együtt érzek kínlódó anyákkal.
Szerintem Magyarországon abszolút nem divat, nekünk viszont szuper jól bejött a babaágyra szerelhető sátor. Eredetileg a macska ellen vettük, de később rájöttünk, hogy isteni jó szolgálatot tesz - és a macska különben sem szeret a gyerekek közelében lenni -, mert nélküle öt percenként mindent kidobálnának az ágyból (most már van alvós rongyuk, Mazsolájuk, Manójuk, meg Otília, a patkány és bár Marcika letette a cumit, Lénának még egy kis cumigyűjteménye is van), illetve mostanra szerintem már ki is másznának (főleg Marcika), így viszont alszanak mint a katonatiszt (még most, a vészterhes időkben is: amikor ezt írom, kilenc elmúlt, de a babáknál néma csend van).
Kétféle sátrunk is van és lett egy felesleges, ezért próbálom eladni. Épp az imént írt egy nő, hogy teljesen kész van, mert a hármasikrei egyfolytában kimásznak az ágyukból és muszáj gyorsan sátrakat szereznie.
Szóval nemtom, azért amikor egy gyerekkel meg akarnak halni az emberek, akkor kaján mosoly kíséretében mindig ilyen hármasikresekre gondolok* (meg a nagymamámra, akinek a háború környékén - előtte, közben, utána - született összesen öt gyereke, ebből egy meghalt pár hetesen.)
* és mielőtt még elkezdenétek azon morfondírozni, hogy nade a hármasikrek az olyan, mintha három gyereked lenne, az meg sok nőnek van, hát elárulom, hogy bár három gyereket nevelni is piszok nehéz lehet, de baromira nem mindegy, hogy harminciksz évig egy gyereked sem volt és utána EGYSZERRE lett három, vagy szépen sorban szülted egymás után a porontyokat és egyre nagyobb gyakorlatot szereztél a gyerekezésben. Mert bár nekem csak ikreim vannak, de ez sem a sima testvér szituáció, főleg, hogy az én gyerekeim mindent (MINDENT, a ronda popsiragyáktól kezdve a járáson át a súlyos féltékenységig) egyszerre csinálnak.
Szóval nem, ne hőbörögjetek, hogy de igenis, ikrekkel ugyanolyan - tudom, hogy az ikresek előbb-utóbb mindig megkapják ezt, mert valahogy irritálja az embereket, hogy ikreseknek nem illik beszólni, mert titokban mindenki elismeri, hogy az ikrezés, na az már azért tényleg komoly megpróbáltatás lehet -, mint a nem ikrekkel. Nem ugyanolyan.
PS.: Ja és ha már erről beszélünk, akkor gyorsan azt is szeretném elmondani, hogy egyáltalán nem arra vágyom, hogy különleges képességű embernek tartsanak az ikrek miatt. Én csupán normális hozzáállásra vágyom, olyanra, ami valahol félúton van a lekicsinylés (neked könnyű, együtt játszanak) és az elszörnyedő huhogás (úristen, de borzasztó, ikrek, hát, én egy gyerekkel is majd meghaltam) között. Mondjuk valami ilyen optimista, de a nehézségeket elismerő hát igen, biztos nem könnyű, de megoldod te azért nekem tetszene, mert bevallom, a nagy áldásról és csodáról magyarázókat is nehezen viselem, ők úgy tesznek, mintha minden pillanat szédítően fantasztikus volna a gyerekekkel.
* és mielőtt még elkezdenétek azon morfondírozni, hogy nade a hármasikrek az olyan, mintha három gyereked lenne, az meg sok nőnek van, hát elárulom, hogy bár három gyereket nevelni is piszok nehéz lehet, de baromira nem mindegy, hogy harminciksz évig egy gyereked sem volt és utána EGYSZERRE lett három, vagy szépen sorban szülted egymás után a porontyokat és egyre nagyobb gyakorlatot szereztél a gyerekezésben. Mert bár nekem csak ikreim vannak, de ez sem a sima testvér szituáció, főleg, hogy az én gyerekeim mindent (MINDENT, a ronda popsiragyáktól kezdve a járáson át a súlyos féltékenységig) egyszerre csinálnak.
Szóval nem, ne hőbörögjetek, hogy de igenis, ikrekkel ugyanolyan - tudom, hogy az ikresek előbb-utóbb mindig megkapják ezt, mert valahogy irritálja az embereket, hogy ikreseknek nem illik beszólni, mert titokban mindenki elismeri, hogy az ikrezés, na az már azért tényleg komoly megpróbáltatás lehet -, mint a nem ikrekkel. Nem ugyanolyan.
PS.: Ja és ha már erről beszélünk, akkor gyorsan azt is szeretném elmondani, hogy egyáltalán nem arra vágyom, hogy különleges képességű embernek tartsanak az ikrek miatt. Én csupán normális hozzáállásra vágyom, olyanra, ami valahol félúton van a lekicsinylés (neked könnyű, együtt játszanak) és az elszörnyedő huhogás (úristen, de borzasztó, ikrek, hát, én egy gyerekkel is majd meghaltam) között. Mondjuk valami ilyen optimista, de a nehézségeket elismerő hát igen, biztos nem könnyű, de megoldod te azért nekem tetszene, mert bevallom, a nagy áldásról és csodáról magyarázókat is nehezen viselem, ők úgy tesznek, mintha minden pillanat szédítően fantasztikus volna a gyerekekkel.
