És akkor gyorsan uncsi gyerekblogoskodás (mert bár írni lenne mit és mivel grafomán vagyok, van is ez az idegesítő késztetésem, hogy folyton írnom kell, de valahogy elszoktam a blogolástól és igazából nincs kedvem, pedig alapvetően mindig van, ki érti ezt...)
Na jó, figyeljetek, az én gyerekeim mikor lettek ilyen igazi, komoly emberek? Biztos így van ez, egy pillanat alatt nagy culák lesznek és majd csak a cukrászdában találkozunk péntek délutánonként.
Jut eszembe, breaking news: nem nekem kell majd a cukrászdában a harminc éves Marcust etetni, egy ideje eszik magától szépen...
