Azt hiszem, egy-egy régi - hűtlen - barátnak én mindig az "anyja" leszek (mondjuk egy ilyen pocsék anya-fia kapcsolatra gondolok itt): ha baj van, akkor jó vagyok ideig-óráig, egy-egy tanácsra mondjuk, de aztán sietve eltűnnek megint, vigyázva, hogy az én hogylétemmel még véletlenül se foglalkozzunk. Barátnak nevezem őket, mert barátok ők, csak a speciális fajtából...bár nem, nincs igazam: a speciális fajta inkább az, aki törődik veled. Mondjuk én nem hiszek a barátságban túlságosan, de ezt már mondtam sokszor.
És mivel alapvetően remete vagyok - és túlságosan nem szeretnék magamról beszélni senkinek ezen a blogon kívül és persze ez azért elég különleges fajtája a beszédnek -, meg elég jól ismerem az emberi természetet, ezért különösebben nem is haragszom.
