szerda, november 28, 2012

"óriás magányban egy pacsirta száll"

Lénának már megint a szörnyűséges Anna, Peti és Gergő a kedvence, Marcus viszont Weöres Sándor mániás lett, úgyhogy kiegyenlítik egymást, na meg persze Weöres Sándor enyhíti kínjaimat, mikor Léna az Annapetivel terrorizál*. Weöres Sándor zseniális.








*szó szerint terrorizál: kezembe nyomja a könyvet - vagy ha épp nincs időm olvasni, akkor zokogva követ vele mindenhová - és egy csomószor nem is figyel, hanem elmegy kockát rakosgatni, de én nem hagyhatom abba az olvasást, mert ha elhallgatok, azonnal jön visítva, hogy mondjam tovább. És igen, ezt hosszú napokon át szoktuk játszani. Jó lesz az a bölcsi mégis...







PS.: http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20110321-a-bartos-erika-virus-miert-utaljak-a-szulok-az.html
Én Vekerdyvel értek egyet, nem kell azért ezt ennyire túlhisztizni, a kisgyerekek szeretik, az a lényeg, bár én is megőrülök a nyelvtani hibáktól (a sztoritól meg végképp). A paródia viszont borzalmas, akkor már inkább az eredeti.


PPS: Ja és mostanában vetítünk, amit én bűnösen imádok (kedvenceim a magyar népmesék). A gyerekek is szeretik, bár nem sokáig tudnak figyelni, úgyhogy mindig azon kapjuk magunkat, hogy ketten izgulunk a mesén, míg ők kockákat pakolnak egy vödörbe...