kedd, április 24, 2007

Ahogy a dolgok voltak

Valahogy úgy volt ez eddig, hogy én mindig segítek, én megértelek, én érzem, hogy te ki vagy és mit akarsz, én vigyázok a lelkedre, én hiszek neked, én itt vagyok ha baj van.
Önzőztem eközben, de mégis...valahogy nem voltam sehol az egész életemben. Másokat kímélve tapintatosan sosem mondtam nemet, hagytam hadd sodorjanak az események és csak titokban lázadtam, így aztán mindig sokkal több embert utáltam mint kellett volna és sokkal elégedetlenebb voltam mint egészséges lett volna.
És tudom, hogy csak azért, mert mindig gyenge voltam az őszinteséghez. Annyira elegem van ebből. Nem szeretek senkit bántani, de nem adom az életem másoknak.
Nem zabáltatom a szívverésemet tovább.

10 megjegyzés:

  1. Ez a kép nem teljesen reális.

    VálaszTörlés
  2. nem ismersz te engem olyan jól, ugye tudod?

    VálaszTörlés
  3. Lehet, de akkor sem igaz, hogy te csak adsz, adsz, de senki nem ad neked semmit. Jó, nem azt kapod, amit vársz, vagy nem attól, akitől szretnéd...De ezzel más is így van.

    VálaszTörlés
  4. nem mondtam, hogy senki nem ad nekem semmit. viszont valóban nagyon hosszú ideig éltem úgy, hogy csak adtam...nem mondtam, hogy ez csak velem van így, de más nevében nem nyilatkozom. ez itten egy énblog, see?

    VálaszTörlés
  5. Na jó, elmegyek aludni, tudod, fárasztó napom volt.

    VálaszTörlés
  6. mellesleg: miért ne lehetnék ellentmondásos?

    VálaszTörlés
  7. Na az lehetsz, én is az volnék.

    VálaszTörlés
  8. hát persze. máshogy megoldhatatlan.

    VálaszTörlés
  9. "Én hiszek neked?" Hm...

    VálaszTörlés
  10. ez nem feltétlen magamra vonatkozó dolgokra vonatkozik. magammal kapcsolatban nem hiszek senkinek, az tény.

    VálaszTörlés