Hepibí

Ma van az apám 57. születésnapja.

Mostanában nagyon jóban vagyunk, pedig nem volt ez mindig így: amíg otthon laktam, folyamatosan gyilkoltuk egymást, csúnyán veszekedtünk, ocsmányságokat vágtunk egymás fejéhez. Ez persze mindig amolyan 'érted haragszom én, nem ellened' típusú balhézás volt; nagyon hasonló természetünk miatt ugyanis mindketten mindig pontosan értjük a másik motivációit, szenvedését, hisztériáját és mindketten nagyon jól érzékeljük a másikban az önpusztító tékozlót; nyilván ezt utáljuk olyan nagyon egymásban.
Mióta elköltöztem és nem vagyok szem előtt, kicsit megnyugodott szegény engem illetően: amit nem lát, az ugye nincs...meg hát talán reménykedik, hogy egyszer megjön az eszem.

Szóval hepibí, drága édesapám.