Azt az embertípust szeretem a legjobban, aki engedi, hogy szeresd és ha baj van, nem érzed kínban magad, hogy segíteni próbálsz, tudjátok, azt a fajta embert, aki mer és tud segítséget kérni és panaszkodni ha épp az kell. (A nyafogást és segítségkérést persze egészséges mértékben értem itten, az energiavámpírokat ki nem állhatom.)
Hát persze, hogy sorra olyan férfiakat választok magam mellé, akik teljesen kizárnak az életükből és csak találgathatok, hogy mi bajuk, dehát nekem nyilván ez a perverzióm, ez a párkapcsolati reménytelenség...bár rengetegszer hallottam azt én magam is, hogy Sosem adod oda magad, mert nyilván én is próbálok magamba zárkózni sokszor (ettől az ember erősnek érzi magát), meg tán az is okozza ezt, hogy régóta nincs olyan körülöttem, akiről azt érezném, hogy igazán érdekli, hogy mi történik velem.
Nem hibáztatok senkit ezért, tulajdonképpen nem is sajnálom, én választottam a remeteséget, ezekkel a durva hangulatváltozásokkal gonoszság is lenne másokat terhelni és hát szerencsére a blogommal igazán harmonikus a kapcsolatom.
Ez csak arról jutott eszembe, hogy a pálinkafesztes vonatút óta piszkosul fáj a derekam, valahogy nagyon ostobán elültem vagy mi, eddig igyekeztem nem tudomást venni róla, de most már lassan lebénulok és tegnap beszéltem erről először az anyámnak, merhogy olyan kis nyomorék vagyok, muszáj volt megmagyarázni és hát az is valahogy olyan természetes, hogy ilyesmikről nem beszélek senkinek csak végszükségben.
Amúgy meg egész nap fetrengtem és jegeltem magam, nem használ semmit, bassza meg. Bosszantó ez a kurva test, folyton korlátoz.
Hát persze, hogy sorra olyan férfiakat választok magam mellé, akik teljesen kizárnak az életükből és csak találgathatok, hogy mi bajuk, dehát nekem nyilván ez a perverzióm, ez a párkapcsolati reménytelenség...bár rengetegszer hallottam azt én magam is, hogy Sosem adod oda magad, mert nyilván én is próbálok magamba zárkózni sokszor (ettől az ember erősnek érzi magát), meg tán az is okozza ezt, hogy régóta nincs olyan körülöttem, akiről azt érezném, hogy igazán érdekli, hogy mi történik velem.
Nem hibáztatok senkit ezért, tulajdonképpen nem is sajnálom, én választottam a remeteséget, ezekkel a durva hangulatváltozásokkal gonoszság is lenne másokat terhelni és hát szerencsére a blogommal igazán harmonikus a kapcsolatom.
Ez csak arról jutott eszembe, hogy a pálinkafesztes vonatút óta piszkosul fáj a derekam, valahogy nagyon ostobán elültem vagy mi, eddig igyekeztem nem tudomást venni róla, de most már lassan lebénulok és tegnap beszéltem erről először az anyámnak, merhogy olyan kis nyomorék vagyok, muszáj volt megmagyarázni és hát az is valahogy olyan természetes, hogy ilyesmikről nem beszélek senkinek csak végszükségben.
Amúgy meg egész nap fetrengtem és jegeltem magam, nem használ semmit, bassza meg. Bosszantó ez a kurva test, folyton korlátoz.
Gyógymód lehet erre pl. masszázs, egyéb sporttevékenység, főleg pedig az úszás.
VálaszTörlésKülönben meg, legalábbis azokat, akik a blogodat olvassák, és időnként hozzá is szólnak, azokat biztosan érdekli, hogy mi van veled.
VálaszTörléshát igen, izgalmas szappanopera vagyok:)
VálaszTörléskülönben meg nem a derekam fáj igazából, hanem valahogy a bőröm ment ott szarrá, mosmár megfigyeltem az éjjel. de kicsit talán jobb lett.