(Többek között) onnan tudom, hogy a Marci szeret engem, hogy tegnap, amikor hazaért és én legújabb szokásom szerint bőgve ültem itt és amint belépett az ajtón, rázúdítottam az összes kétségbeesésemet, nos, ő akkor csak mérsékelten kapott idegrohamot (ez nagy szó nála, mert ööö, hogy is fogalmazzak...kissé heves vérmérsékletű), megölelgetett, kedvesen duruzsolt, optimistán keblére ölelte a világot, nézte velem a fokozatosan meghibbanó, gombszemével idegesen pislogó Colin Farrelt (szombaton, mikor nagyon kiborultam, terápiás Mekk mester- és Frakk-nézést tartottunk, pedig ő ezeket - egyébként eléggé rejtélyes módon - rühelli), aztán együtt olvastuk a buta olasz (eredetileg angol) lányregényemet (vagy minek nevezzem ezeket a lúzerek kapcsolati problémáit feszegető, Londonban játszódó, három óra alatt elolvasható sztorikat); tudom, rémes, de iszonyatosan lusta vagyok tanulni (mittomén, öreg vagyok már ehhez; persze francokat, csudajó kifogás ez, igazából egyszerűen nincs türelmem és hisztis vagyok, meg idegesít minden ami nem angol) és a legrosszabb diákjaimra hasonlítok, úgyhogy kábé csak akkor tanulok olaszt, ha a Marci leül velem és gyötör, hogy csináljam; az este csúcspontja azér mégis az volt, amikor lefekvés előtt titokban a párnámra csempészte a kicsi műanyag tehenemet, amiről azt hittük, hogy eltűnt.
Ma reggel pedig kihajtott az ágyból és elvitt egy tök üres, profi futópályára, ahol ugyan árnyéka voltam régi, napi öt kilométert röhögve lefutó önmagamnak, de termeltem némi endorfint, úgyhogy kicsit jobb most, najóvammosmár, ilyen vacak hosszú post, mikor igazából csak azt akartam mondani, hogyaszongya azok a kiscsibék, azok kellenek.
PS1: Futás közben felröhögtem, mer eszembe jutott amit Dé ordított vihogva a telefonba, miután először találkozott Marcival szeptemberben: ez egy kisfiú, te pedofil vagy.
PS2: A Via Commercialén lefelé, bosszankodva a szűk és girbegurba utcácska miatt, amin menni kényszerültem, hirtelen rádöbbentem, hogy amit unott és bosszús pofával bámulok, az a tenger.
Nem is tudom. Esetleg többet kéne örülni.
PS3: Lehet levenni a csőnadrágot. Mindenkinek rosszul áll, gondoltam szólok.
Ma reggel pedig kihajtott az ágyból és elvitt egy tök üres, profi futópályára, ahol ugyan árnyéka voltam régi, napi öt kilométert röhögve lefutó önmagamnak, de termeltem némi endorfint, úgyhogy kicsit jobb most, najóvammosmár, ilyen vacak hosszú post, mikor igazából csak azt akartam mondani, hogyaszongya azok a kiscsibék, azok kellenek.
PS1: Futás közben felröhögtem, mer eszembe jutott amit Dé ordított vihogva a telefonba, miután először találkozott Marcival szeptemberben: ez egy kisfiú, te pedofil vagy.
PS2: A Via Commercialén lefelé, bosszankodva a szűk és girbegurba utcácska miatt, amin menni kényszerültem, hirtelen rádöbbentem, hogy amit unott és bosszús pofával bámulok, az a tenger.
Nem is tudom. Esetleg többet kéne örülni.
PS3: Lehet levenni a csőnadrágot. Mindenkinek rosszul áll, gondoltam szólok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.