szombat, május 02, 2009

fyi

Van egy gyönyörű kocsim. Kurva jól megy, szép, áramvonalas, isteni vele az élet. Annyira szép, annyira jó, hogy én most elköszönök tőle és felgyújtom. Túl jó azér.
Na, ismerős a filozófia? Igen, igen, jól mondják ott a hátsó padsorban: a kidobott lányok szoktak ilyent kreálni, hogyaszongya "túlságosan szerettük egymást", "megijedt a szerelmemtől", blablabla.
Nincs ilyen bazmeg. Kidobott, mert nem szeret, viszlát.

6 megjegyzés:

  1. Valamit mondani kell, ebben is hülyék vagyunk: azt hisszük ha szép akkor nem fáj.

    VálaszTörlés
  2. hát nemtom, szerintem ez a tagadás klasszik:"az lehetetlen, hogy kidobtak engem. nyilván valami tévedés van a dologban. érzelmi zűravar legalábbis."

    VálaszTörlés
  3. szerintem ha szép, akkor szarabb. nincs miért haragudni. mert a simán kidobtak, kevés. kívánkozik utána az indoklás. elsősorban azért, mert azt hisszük ha tudjuk miért, levonhatjuk a következtetést és legközelebb okosabbak/másabbak leszünk. de ez igencsak önbecsapás, mert mindig más a másik fél ergó feldughatjuk a szabályainkat és konklúzióinkat.

    VálaszTörlés
  4. okéoké, de az milyen idegesítő már, mikor valaki a túl nagy szerelemmel indokolja a szakítást.

    VálaszTörlés
  5. Hajajj, én már léptem le azért mert éreztem hogy egyre szorosabb lesz a kötelék és megijedtem attól hogy rájöttem, nagyon jól együtt tudnánk lélegezni.
    (Az igazság az hogy picit ducibb volt mint... pedig nem is látszott, de mégis... vagy ez lett aztán a mondvacsinált indok? Nem is tudom...)

    VálaszTörlés
  6. tehát akkor valaki olyannal kerültél túl szoros kapcsolatba, akit nem szerettél igazán, mert valójában nem is tetszett. persze, biztos szeretted atyai, baráti, meg isten tudja milyen szeretettel, de én most a szerelemről beszélek...

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.