"Téged nagyon szeretlek, de minden más szar"

Éjszaka rémálmok miatt nyöszörögök, nappal mindenféle ostoba ürüggyel balhét kreálok és üvöltök, sírok, nem, sajnos nem vagyok elviselhető.
Még a Fossalonban (!) megrendezett Aszparágusz Fesztiválon (!!) tömött sorokban, azonos ritmusban, azonos mozdulatokkal italodiszkóra táncoló cuki öreg nénik és bácsik látványa se nagyon dobott fel tegnap (nem igaz, az egész annyira szürreális volt, hogy vihogtam lelkesen), belekötök mindenbe és mindenkibe, nem lesz ez így jó.
Nyomaszt az élet; gyötör az anyám hiánya, a pénzproblémák, az apám kétségbeesése, az, hogy nincs munkám, az elviselhetetlenségem, a tehetetlenségem, az élhetetlenségem, a szomorúságom.

Nem vagyok jól.





PS.: Ne írjatok, nem érdekel.