Végtelenül belefáradtam a pre-menstruális borzalmakba: a menetrendszerű párkapcsolati katasztrófa vizionálásba, abba, hogy ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy mi a valóság és mi zavarodott össze (illetve játszódott le) csak az én fejemben, az ingerültséggel váltakozó hisztérikus sírhatnékba, a szörnyű deprimáltságba, aaa...á.
Férfi akarok lenni (neked vannak félelmeid? ja igen, tudom, vannak, félsz például, hogy egyszer társaságban túl hangosan böfögsz majd).
Na jó, esetleg megelégszem a lobotómiával is.
Férfi akarok lenni (neked vannak félelmeid? ja igen, tudom, vannak, félsz például, hogy egyszer társaságban túl hangosan böfögsz majd).
Na jó, esetleg megelégszem a lobotómiával is.
ilyent mi is csinálunk rosszabb napjainkon, csak nálunk ezt elegánsabb a depreszióval magyarázni asszem és nem köthető annyira a hormonváltozáshoz. meg egyáltalán, ezt nem publikáljuk, végül is (így monnyák) egy férfi akkor is legyen férfi, ha lelkileg tökönrúgják s mindig igaza is van. ami persze hülyeség, de az okos nő ráhagyja.
VálaszTörlésen attol tartok inkabb, hogy az a bofoges nem lesz eleg hangos
VálaszTörlésVan ez igy. Idovel csak rosszabodik. - Hogy miert? mert nincs akire lelkileg tamaszkodhatunk,akire tamaszkodhattuynk, az az Edesanyank volt. Most hogy nincs, onmaganak kell megoldania az embernek minden problemat.
VálaszTörlésTudom, mert mindketto szulom meghalt.
*tamaszkodhattunk.
VálaszTörlés