Tanulunk inni, elég kétségbeejtő. Léna még hajlandó is lenne próbálkozni, de Marcika hisztizik, csapkod, ordibál, eldobja a poharat, így aztán Léna is megunja egy idő után és sírni kezd, csodás.
Hihetetlen, de ikreknél gyakori: szerepet cseréltek. Léna lett a szelíd, kedves, mosolygós baba, Marcika meg a hisztis, sírós, nyavalygós baba - szerencsére a hiszti szünetekben folyton vigyorog.
Az itatással egyébként állatira szenvedek, jó lenne, ha valaki tudna okosakat mondani: ilyenekre gondolok, hogy a nagyon ellenálló gyereket kényszeríteni kell? Letolni a torkába a vizet, aztán viszlát? Vagy hagyni és kivárni míg hajlandó lesz? És ha harminc évesen is azt akarja, hogy én tartsam a cumisüvegét, akkor mi a teendő? És egyáltalán, kettőt hogy lehet egyedül ivásra tanítani? (Már próbálkoztam külön etetéssel, iszonyú balhé lett belőle).
Ha valakinek van valami okos tanácsa, ötlete, az írja már meg nekem, hálás leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.