Azért, hogy nekem se legyen olyan jó, csudás szerelem ide vagy oda, megint elég plattyant vagyok: valószínűleg nem súlyos a dolog, mert nagyjából tudom kezelni, meg gondolom nálam ez ilyen szezonális dolog is, az ősz nem szokott jót tenni a lelkemnek és egyébként is, terhelt családból származom, nem is magyarázom tovább a dolgot.
A lényeg, hogy már megint rengeteget szorongok, sokszor nem tudok aludni és úgy általában elég rossz a kedvem. Gondolom ilyenkor szoktak az emberek elkezdeni például inni, a pia ideig-óráig enyhíti a kellemetlenségeket - de mivel nekem az alkohol nem opció (egyrészt mert volt szerencsém alkoholistákat közelről tanulmányozni, hát, isten ments, másrészt újabban a szagától is rosszul vagyok, meg amúgy is: aki két gyerekre vigyáz, az ugyan ne igyon már egy kortyot sem), antidepresszánst meg nem akarok szedni többet, ezért újabban racionalizálok és kívülről nézem magamat és a helyzeteket - meglepően sokat segít.
Egyrészt szerintem okos dolog alkalmazni a tízes módszert - egy szoptatási tanácsadótól tanultuk tavaly, hehe -, ha az ember ideges lesz vagy szorong: hisztéria közben fel kell tenni magunknak gyorsan a kérdést, hogy mennyit fog ez számítani 10 perc/óra/nap/hónap/év múlva?, másrészt nekem újabban nagyon beválik az ez csak- módszer.
Ha baromi éhes vagyok a fogyókúra miatt, akkor simán lebeszélem magam - ez csak kaja, hamarosan ehetsz egy kicsit, annyira meg nem fontos ez az egész -, ha idegbajt kapok mert itatás közben leöntik magukat: ez csak egy kis víz, majd feltöröljük/megszárad, ha ideges vagyok, mert hisztiznek: ők még csak kisgyerekek, nem értik, hogy ez neked kellemetlen, kicsit ordítanak, na és akkor? ez csak egy kicsit hangos, istenem, stbstb
Persze a szorongás kevésbé megfogható és megfigyeltem, hogy ha valamelyik szorongásom elmúlik, mert mondjuk elmúlik a probléma, ami miatt aggódtam, akkor nagyon gyorsan találok magamnak új szoronganivalót, szóval ezt a részét nehéz megoldani a bajaimnak, pedig éppen a szorongás nagyon kellemetlen része ennek az én hangulatzavaromnak, vagy mi ez.
Mindegy, a legfontosabb szerintem, hogy ha az ember felismeri, hogy valami nem stimmel, akkor egyrészt szépen ismerje be magának, hogy a lelke nincs teljesen rendben, másrészt kezdjen dolgozni magán, hogy valahogy rendbe tegye; azt hiszem, ez a legkevesebb, amivel egy öngyilkos lánya tartozik magának (na meg a környezetének).
És hogy miért fontos tudatosítani, hogy én egy öngyilkos lánya vagyok? Hát, mert a hajlam, az úgy tűnik itt van a családban (mindkét ágon több öngyilkos is volt, valami kattanással tehát számolni kell) és én nagyon nem szeretném így végezni. Az élet szép. Nektek magyarázom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.