kedd, szeptember 06, 2011

"túlélni kell, vigyél innen, a hegyekbe fel"

Elköltöztünk, kibírtuk, megcsináltuk, minden szép és jó...lenne, ha szerencsénk lett volna a szomszédainkkal, egész pontosan a fölöttünk lakókkal.
A lakás tényleg nagyon szép, tágas, világos, de nem tűz ide a nap egyfolytában, az egyik szoba ugyan egy sötét lyuk (ebben mi alszunk, de nappal úgysem akarunk nagyon ott lenni, szóval ez egy vállalható kompromisszum), de két fürdőszoba van és rengeteg tárhely, meg barátságos ebédlő, puha szőnyeg, a babaszoba nagy, van hely őrültködni, na de a fölöttünk lakók...nem, tulajdonképpen semmi különöset nem csinálnak, csak nyilván a ház iszonyat vacak konstrukció, így ha lépnek párat, már reng az egész plafon. Márpedig ők folyton lépkednek (futkosnak?), illetve, ha jól érzékelem, időnként egy zongorát dobnak a padlóra (csak viccelek, de tényleg úgy hangzik) - és teszik mindezt egyfolytában, rövid időt hagyva az alvásra (tegnap fél egykor hagyták abba és hatkor már újrakezdték - hét körül aztán úgy tűnt, hogy elmentek a dolgukra és hurrá, megszűntek a brutális döndülések. Csak abban reménykedem, hogy legalább este nyolcig kóricálnak majd valahol.)
Szóval most eléggé el vagyok kenődve, tíz hónapig (addig van szerződésünk) pocsék lesz ezt elviselni, Marci már közölte is, hogy ő sajnos meg fog őrülni (fasza), ráadásul így biztos, hogy újra költöznünk kell majd - az lesz a hatodik költözésünk négy év alatt, borzalom.
Marci különben most nincs itthon, konferenciál, csak én küzdök a döndülésekkel, meg a népes fekete családdal fölöttünk; egyébként állati érdekes, de tudtunkon kívül sikerült beköltöznünk egy fekete lakóparkba (meglepően kevés itt a fehér ember, ami végül is mindegy, bár tény, hogy nagyon más kultúra az övék).

Na, megyek, nem érek rá, mertőőő...hogy is mondjam...hát mert lakást keresek.
Link

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.