péntek, szeptember 23, 2011

Feljegyzések Csótányosból

Te, egy ilyet még lecsapni se lehetne, mert hát hogy? Maximum lelőni, vagy valami...akkora szeme van, mint nekem.

Úristen, feleim, tegnap egy komondor nagyságú csótány állt a plafonon, azt hittem, elájulok, mikor megláttam - Marci szerencsére épp hazaért, majd nagyon összehangolt munkával elkaptuk és kidobtuk, ez a legborzalmasabb Houstonban egyébként, hogy ilyen ember nagyságú csótányok jelennek meg időnként, annyira, annyira, annyira végtelenül gusztustalanok, pedig mikor elfogom őket, az egésznek az a kulcsa, hogy racionalizálni kell és azt mondogatni magunkban, hogy most mit kell undorodni tőle, ez egy állat, kisebb is nálunk és végülis nem csinál semmi rosszat, csak máshogy néz ki, mint mi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.